Stranica 470 [470]
OCR
Eliade, Scruton, Lévi-Strauss, Monod, Evans-Pritchard, Róheim, Frazer, Durand, Dumézil — tekintélyes számán)? Hankiss rendre visszatérő érve, hogy , lehetetlen bizonyítani vagy cáfolni", , senki sem bizonyította vagy cáfolta" ezt meg azt... Persze, aki a társadalomtudóst arra kárhoztatja, hogy vitathatatlan bizonyítékkal szolgáljon az ép ésszel követhető jelenségek világáról, az könnyűszerrel mondhatná: aki tudja vagy legalább hiszi, hogy tudja, honnan jött és mi a dolga ezen a világon, s nem érzi sorsa abszurditását, sem félelmetes mélységeit, annak nincs szüksége az elbizonytalanító emberi kalandregényekre. Én azonban éppen ellenkezőleg gondolom: az , emberi kaland" lényege talán elsősorban az lehet, hogy , a valóságos világ tényleges összefüggésrendszereinek, struktúráinak egy-egy mozzanatára is rábukkanhatunk", s ezekből a lét-lenyomatokból, élettényekből olyan , szimbólumhálókat" vetithetiink a valóságra, amelyek esetleg , pusztán az emberi agy szüleményeinek" is bizonyulhatnak, mégis segítségünkre lehetnek a világképek alkotásában, mítoszok, vallások, műalkotások egész imaginációs univerzumának kialakulásában. Hankissnál az emberi kaland a jelek és szimbólumok teremtésének, használatának egész eszközrendszerét lehetővé tévő, kialakító és fenntartó körülmény-együttes, amely a maga összetettségében védő funkciót biztosít, védőburkolatot képez az emberi közösségek körül, sőt magában az emberen belüli világban is. Hitek, remények, illúziók, vágyakozások, az eligazodás és a fontosságtudat Szerepe töltik meg belülről az ember védőszféráit, s a belénk épült idegen világ éppúgy, mint a körülöttünk fenekedő, egyformán tekinthető ellenségesnek, szorongásra okot adónak ahogyan biztonságosnak, kényelmesnek, szabadnak is. Ezek az értékelő szempontok, s a funkciónak és a szimbolikus kezelésmódnak ilyetén felfogása mutatja, hogy Hankiss a világ civilizációs fejlődéstörténetét, illetve a mai, gloriózus haladástörténetet meghaladó szemléletmódot képviseli abban a társadalomban, amelyben résztvevő megfigyelőként és az örök érvényű tudás egyik képviselőjeként maga is , az ember, a káosz hatalmas és idegen erőivel szemben építette föl" a maga művét. A félelem szerepe és a konfliktusvállalás merészsége éppúgy, mint az új kihívásokra új válaszokat kereső attitűdje olyan emberi kaland, amely egy idegen világ erőivel vívott állandó küzdelemként azonosítható. Hankiss e munkájában egyszemélyes szellemi küzdelmének és erőfeszítéseinek adott foglalatot. Saját emberi kalandja ennyiben immár mindenképp sikeres marad. A többi kaland-lehetőség azonban már nem kis mértékben rajtunk, olvasóin és képes beszédmódjának értelmezőin áll. Még akkor is, ha Ő már csupán a velünk élő kíváncsi kétely esélyét hagyta rank... 2019. 01. 06. 1. Írásom korábbi változata egykoron megjelent az Új Magyar Szó erdélyi napilap kisebbségrovatában, közvetlenül Elemér halála után. Mint egykori nagy kutatásának aprómunkása, ennyivel tartozom is Neki, emlékének, életművének. S tartozunk talán mindannyian. 470
