Stranica 469 [469]
OCR
e még otthon magunkat a saját bolygónkon? Pillangók vagy antilopok is lehetnénk e hitek és értéknormák nélkül. . . — de vajon emberek is maradhatunk-e így? A szabadság, a méltóság, a biztonság, az értelem és a morál sziklái közt keresi azt a talpalatnyi földet, ahol , a rettenettel flörtölő" emberiség és a fogyasztói civilizáció építményei és romjai találhatók. Egyfajta kompendium ez Hankisstól, a dolgok értelmét és tartalmait röviden összegző kalandregény, amely fejezetről fejezetre bonyolódik és gazdagodik azáltal, hogy célok, történések és interpretációk gazdag tárházát bontja ki az ismeretszociológia és ismeretelmélet gondolatmeneteiből. Mitológiák és viccek, ,bon mot"-k és felvilágosult bölcselmek, antik premisszák és modern teológiai/tudáselméleti felismerések kavarognak a kötet lapjain, finom átmenetben a mindennapi élet antropológiáját leíró tanulságok és a transzcendentális káoszfelfogások értelmezései között. Aki a fejezetcímeket és ezek egymásra épülését nézi, az a teremtés és az idegenségélmény, a mítoszok és félelmek, az édenkerti közérzet, a ház/város/katedrális jelentéstartalmai, a morális és hit-elvű tudatvilág, a racionális univerzum, a játék/tréfa/szépség/trivialitas egységeit találja a kötet lapjain, mintha az európai fejlődésvagy társadalom- és gondolkodástörténet rekonstrukcióját kapná. Teremtéstől a halandóságig, szenzualitástól az időtlenségig ívelnek a fejezetek egy valóban európaiasan megformált gondolatmenetben: a lét és az ismeretlenség szimbolikus univerzumától a narrativitás és a gondolkodás-konstruktumok talán még szimbolikusabb világáig. Püthagóraszi, platonikus és karteziánus álmoktól a játékok, a fikciók, a felfedezések, a vallások struktúráiig. S a félelemig, a kételyig, mert mégsem bizonyos, hogy az értelmes embertől a felelős emberig valóban olyan egyenes az út, amilyennek az a tudományos fantázia mentén megrajzolható lenne. ,,Teremteni valamit a semmiből, csillagképeket építeni szimbólumokból, talán a semmiből, fölépíteni a szabadság, az értelem és a méltóság világát egy néma és üres univerzumban: ez, úgy hiszem, emberhez méltó munka volt. Igazi emberi kaland volt” — írja zárógondolatként." Nemcsak megnyugtatásul, összegző értékelésként, hanem a hitet is védelmezve evvel, amelybe kapaszkodva egy racionális univerzum vagy annak látomása lehetővé tette, hogy az emberben dúló és a körülötte hömpölygő káosz harmóniába rendezhető legyen, s , a fizikai erők és törvények vad zakatolása" fölötti ellenőrzés formájában az igazságosság princípiumának bevezetése egy morális univerzumba szintúgy védekezőeszköz lehessen. Védelem egy idegen világ szakadékaival, az élet pusztulásával, az , ott kint" tomboló szenvedéssel és agóniával szemben. Hankiss munkahipotézise az, hogy , az emberiségnek története során S létének minden pillanatában ki kellett küzdenie, meg kellett teremtenie önnön szabadságát, biztonságát és méltóságát egy veszélyekkel s félelmekkel teli univerzumban". Humanista, értékkonzervatív, Szinte transzcendentális megközelsítést tükröző álláspont. Képviselője lehetne történész, filozófus, teológus, vagy épp mozgalmár ökológus is. Mégis, miért gondolom, hogy Hankiss ezúton az antropológiai gondolkodás felé lépett tovább (túl az idézett szakirodalomban igen sokarcúan reprezentált antropológusok — Gehlen, Tillich, 469
