Oldal 468 [468]
OCR
s amely épp emiatt inkább töprengésbe taszítja olvasóit, mintsem hogy megajándékozná őket a biztos tudás látszatával. Nem mintha ez a gesztus Hankisstól idegen lett volna korábbi írásaiban és köteteiben. De itt mintha a kor nagy öregjeihez méltón azzal a meggyőződéssel fogott volna tollat (eredetileg nem is itthon, hanem Amerikában), hogy fölkínáljon egy lehetőséget korunk szellemi állapotából eredő világértelmezési kísérletek magyarázatára, méghozzá annak hitével, hogy — miként azt Theodor Fontane megfogalmazta — az ember nem tud meglenni segítő konstrukciók nélkül, mert elemi szüksége van valami magyarázatfélére léte céljáról, ittléte értelméről és hogyléte minőségéről. Lehetőséget kínál persze, s nem elemi értelmezési kézikönyvet. Pontosan úgy, mint aki tudván tudja nemcsak azt, hogy a társadalom és az emberi történések kutatója eredendően őszintébb, ha megfogalmazott kérdéseit olykor megnyugtató válasz nélkül meri hagyni, mert az egyes kultúrák idegensége, változékonysága és messzisége miatt kénytelen bevallani, hogy bár igyekszik belátó lenni a távoli-régi civilizációk univerzumával kapcsolatban, mégsem tud kilépni az európai civilizációra jellemző gondolkodásmódból. Lehetséges: ha a Társadalmi csapdák és a Diagnózisok (kettő is megjelent!) nem tudtak kijózanítani bennünket végtelen békétlenségünkből, akkor talán inkább segíthet az univerzálisabb feltételekre ébresztés... Inmáron nem pusztán az Idegen világban kezelhetetlen létmódjaink kritikáját adja, s nem is Az ember és az antilop sorskérdéseinek alapfeltételeit vagy fejlődés-párhuzamait keresi tovább, hanem sokkal többet ennél: a belső káosz elleni orvosságot, a raébredés merészségét, S új világok esélyét. AZ EMBERI ELEMER MLVKISS SM ad KALAND | Abenteuer || Kays Menschheit 1" ymbols ROVEKROL INTÉZMÉNYEKBŐL ÉZ S72 ROHL A SZABADSÁG, A MÉLTÓSÁG ÉS AZO FELESEY FÖLÉPÍTENT EGY OLYAN UNIVERZUMBAN, LEHET HOGY NINCS SZABADSÁG, NINCS SINCS AM EZ A NAGY EMERY KALAND. és Az emberi kaland korszakosan tragikus és impozánsan magányos létállapotok helyzetjelentése. Tudunk-e , itthon" lenni még a világban, s van-e még világ körülöttünk? Ha van, az a miénk-e még, köröttünk forog-e, vagy már régen a periférián lakozunk, s fel sem ismerjük a margóra futás veszélyeit? S ha meg kell küzdenie szeretetlenségnek és kételynek, kétségbeesésnek és reménynek, rettegésnek és derengő fénynek, érezhetjük468
