s amely épp emiatt inkább töprengésbe taszítja olvasóit, mintsem hogy megajándékoz¬
ná őket a biztos tudás látszatával.
Nem mintha ez a gesztus Hankisstól idegen lett volna korábbi írásaiban és köteteiben.
De itt mintha a kor nagy öregjeihez méltón azzal a meggyőződéssel fogott volna tollat
(eredetileg nem is itthon, hanem Amerikában), hogy fölkínáljon egy lehetőséget ko¬
runk szellemi állapotából eredő világértelmezési kísérletek magyarázatára, méghozzá
annak hitével, hogy — miként azt Theodor Fontane megfogalmazta — az ember nem tud
meglenni segítő konstrukciók nélkül, mert elemi szüksége van valami magyarázatfélé¬
re léte céljáról, ittléte értelméről és hogyléte minőségéről. Lehetőséget kínál persze, s
nem elemi értelmezési kézikönyvet. Pontosan úgy, mint aki tudván tudja nemcsak azt,
hogy a társadalom és az emberi történések kutatója eredendően őszintébb, ha megfo¬
galmazott kérdéseit olykor megnyugtató válasz nélkül meri hagyni, mert az egyes kul¬
túrák idegensége, változékonysága és messzisége miatt kénytelen bevallani, hogy bár
igyekszik belátó lenni a távoli-régi civilizációk univerzumával kapcsolatban, mégsem
tud kilépni az európai civilizációra jellemző gondolkodásmódból. Lehetséges: ha a
Társadalmi csapdák és a Diagnózisok (kettő is megjelent!) nem tudtak kijózanítani
bennünket végtelen békétlenségünkből, akkor talán inkább segíthet az univerzálisabb
feltételekre ébresztés... Inmáron nem pusztán az Idegen világban kezelhetetlen lét¬
módjaink kritikáját adja, s nem is Az ember és az antilop sorskérdéseinek alapfeltételeit
vagy fejlődés-párhuzamait keresi tovább, hanem sokkal többet ennél: a belső káosz
elleni orvosságot, a raébredés merészségét, S új világok esélyét.
AZ EMBERI ELEMER MLVKISS SM ad
KALAND | Abenteuer || Kays
Menschheit 1"
ROVEKROL INTÉZMÉNYEKBŐL ÉZ S72 ROHL
A SZABADSÁG, A MÉLTÓSÁG ÉS AZO FELESEY
FÖLÉPÍTENT EGY OLYAN UNIVERZUMBAN,
LEHET HOGY NINCS SZABADSÁG, NINCS
SINCS AM EZ A NAGY EMERY KALAND.
Az emberi kaland korszakosan tragikus és impozánsan magányos létállapotok helyzet¬
jelentése. Tudunk-e , itthon" lenni még a világban, s van-e még világ körülöttünk? Ha
van, az a miénk-e még, köröttünk forog-e, vagy már régen a periférián lakozunk, s fel
sem ismerjük a margóra futás veszélyeit? S ha meg kell küzdenie szeretetlenségnek és
kételynek, kétségbeesésnek és reménynek, rettegésnek és derengő fénynek, érezhetjük¬