Stranica 467 [467]
OCR
Condition humaine — mikrodiagnózisban Pro memoriam Hankiss Elemér A.Gergely András Kínosan véges az emberlét, s még feszítőbb az emberállapot esetlegessége, tartós bizonytalansága. Néha kapunk diagnózist, máskor csak dicsfényt vagy átkokat, de ellenni talán könnyebb, ha az ember egyáltalán van. V anni lehet, s lenni akar..., vagy még megteheti, hogy dönt ezek között. . . Hankiss Elemér megint , tőrbecsalt?" bennünket. Nem láttuk Rajta, nem is engedte volna, hogy lássuk, mennyire a végén tart, vagy éppen mennyi még, amit frissíteni, formálni fog hordozható eszméin és fizikai énjén is, meg sem állva újabb szerzői művek sorozata előtt. . . (1928. május 4. — 2015. január 10). Könyveiben rendre új arcát mutatta, mindig meglepően mást, mint a korábbiakban, s oly kihívó alapkérdéseket feszegetett, amelyekre nemcsak nekünk, hanem Neki magának is emberöltőnyi időn átívelő válaszadó merészséggel kellett megfelelnie. Még akik a , szociológia"? szó hallatán azonnal elutasítóan reagálnak, jól tudják, hogy van ebből többféle is..., de aki igazán keresi közérthető dimenzióit, az forduljon Hankiss írásaihoz, s rá fog jönni: emberi állapotunk és életfeltételeink közösen megértendő problematikát hordoznak. Közösen elemezni szükséges már a feltételek peremét is, nemcsak a Diagnózisokat, Az ezerarcú én kondícióit, a Proletár reneszánsz fejlődésállapotát és még megannyi más kételyt és motivációt, melyet életútja során megosztott kollégáival, követőivel, vitatóival egyaránt. Az emberi kaland: egy civilizáció-elmélet vázlata című kötetében? Hankiss — az irodalom tudora, , máshogy-olvasója", értékrendjeink szociológus kutatója és kritikusa, társadalmi diagnózisaink szociálpszichológiai elemzője, társadalmi-politikai alternatíváink politológusa — filozófusként, eszmetörténészként, antropológusként jelentkezik: létcéljaink, létértelmezési lehetőségeink érdeklik, s létkörülményeinket immár nem a , Magyarországot kitaláló" praktikum irányából szemléli, hanem az univerzum felől. S lehetne ez a szemléletváltás akár valami alkalmi szerepcsere is, amely szinte kínálja magát abban a korban, amikor a , bátorság az életre" oly nehezen megvalósítható egyéni program lett, hogy közösségi-társadalmi érvényessége majdhogynem kevesebb, mint egy, a lát céljait minősítő lemondó legyintés. Ám úgy tűnik, Hankiss szellemi kalandja, amelyre az értelem világában kóborló kortársait meghívja, nem egy aktuális válaszadó szerepvállalás, hanem az a fajta problematizáló merengés inkább, amelyre egy adott korban kivételes összegző adottság hiányában csak kevesen vállalkozhatnak, 467
