Stranica 462 [462]
OCR
mos történész elrugaszkodik a szigorú értelemben vett történeti diszciplínától, ami a vizsgálódás fókuszát túlságosan leszűkíti. A társadalomtörténész szerint Hankiss Az emberi kalanddal egy olyan , klubhoz" tartozott, ahol tudományok közötti határokat átlépve közlekednek a tudósok, a diskurzus nem egy szűk szakmai közegben, hanem interdiszciplináris keretek között folyik. A Hankiss Elemér és Y uval Harari munkásságában kimutatható párhuzam más tudományterületet képviselő kutatóknak is szemet szúrt. A fizikus Boda Dezső Mátay Mónikához hasonlóan elgondolkozott a Hankiss Elemér Az emberi kaland (1997) és Y uval Harari Homo Deus (2015) című könyvében felmerülő párhuzamokon. Mindkét gondolkodó az emberi kultúra és civilizáció kialakulását boncolgatja munkájában. Az ember úgy jelenik meg a két szerzőnél, mint a változásokat befolyásoló aktor; de létezhete olyan olvasat, ahol az ember sokkal inkább a változások passzív elszenvedője? Hankiss munkájának központi motívuma a félelem, viszont Harari már túllépett a szorongó értelmiségi álláspontján — állítja Boda. A mai kor gyermeke projektekről, agendákról beszél, funkcionális, célratörő magyarázatai vannak. A központi motívum a kooperáció. A Homo sapiens társas lény, sikerének titka az együttműködésben rejlik. Harari történetei és mítoszai a hankissi nooszférának felelnek meg. A két szerző ugyanarra a következtetésre jut, bár eltérő nézőpontból. A tárgyak és intézmények mellett a gondolatok és az emberiség közös tudásának is kiemelt fontosságot tulajdonítanak, az emberek mint aktív szereplők jelennek meg mindkét tuddsnal.”! A fizikus Boda a Homo sapiens kooperációs képességét emeli ki, és a nemzetközileg elismert evolúciós biológus, Szathmáry Eörs tanulmányának központi kérdése is az együttműködés, a játékelméletről és a kooperáció, a nyertes—nyertes helyzet szükségszerűségéről ír, gondolatmenetét a Diagnózisok érvelésére fűzi fel. Az evolúciós játékelmélet sikere nagy változásokat indított el. Ezek akkor veszítettek a népszerűségükből, amikor a tudósok ráébredtek arra, hogy az emberi viselkedés nem racionális, még a gazdaságban sem, ezzel szemben az , evolúcióban az ágensek viselkedését a természetes szelekció az abszolút racionálisnak tűnő irányba hajtja abban az értelemben, hogy a legrátermettebb változatok maradnak fenn". Az ember evolúciója is így kezdődik, de nem így végződik — állítja Szathmáry —, mivel valahol , útközben" megjelenik a racionalitástól eltérő, érzelemmel teli viselkedés. A legfontosabb kérdés a miért és a hogyan? Mivel nincs hely az emberi viselkedés evolúciójának mégoly rövid áttekintésére sem, ehelyett Szathmáry a közjó mai képére koncentrál. Egy példa alapján megállapítja, változtatni kell a szabályokon, hogy az együttműködés váljon domináns viselkedési formává: vagy átláthatóvá kell tenni a rendszert, feloldva az inkognitót, vagy pedig szankcionálni kell a csalást (ahogy az adóelkerülőket is megbüntetik). A kutatások szerint legjobban a kettő kombinációja működik. Van más megoldás is: a , közjavakba beadott adományok hozadéka nemlineárisan nő a kooperátorok számával". Két stabilis egyensúly van: egyik, amikor a defektorok miatt az együttműködés szerényen alakul, a másik a magas kooperációs szinten létrejövő egyensúlyi helyzet. A két állapot között egy vízválasztó húzódik, vagyis a 462
