Oldal 461 [461]
OCR
Pók Attila történész szerint a Hankissnál 14 évvel idősebb Makkai Lászlót, aki ekkor itthon már nagy tekintélyű historikusnak számított, édesapja révén ismerhette Hankiss. Makkai olvashatta Hankiss Hamlet-esszéit, így társszerzőként rá esett a választás. Az Anglia az újkor küszöbén című munkában Hankiss által használt fogalmi keretek illeszkednek a nála idősebb Makkaiéhoz. E mű megjelenését követően Hankiss Elemér még egy angol vonatkozású művelődéstörténeti munkát adott közre A régi Anglia hétköznapjai címen, amelyben a Spectator folyóirat írásaiból közölt válogatást. !§ Mátay Mónika szerint Hankiss Diagnózisok címen közreadott népszerű elemzése részben történeti vonalat követ, pontosabban kultúrtörténeti témával kezdődik, ahol a szerző a köszönés természetével foglalkozik. A köszönés — állítja Hankiss — a társadalmi önkép lenyomata. Ha alaposabban szemügyre vesszük a magyarországi köszönési formulákat, világosan érzékelhető a társadalom zavarodottsága. A Horthy-kor ala—folé rendeletségi rendszere keveredik az egyenlőség elvét deklaráló szocialista társadalomban. Ez a jelenség napjainkban is érzékelhető a mindennapi életben — olvashatjuk Matay Mónika tanulmányában. !" A mikrotörténeti megközelítés során a kutatásban az egyén, a menu peuple (ordinary people) vagyis a kisember kerül a vizsgálat fókuszába, a mikroszkóp lencséje alá. A mikrotörténészek szerint a hétköznapi ember maga alakítja az életét, nem pusztán a politikai, gazdasági, társadalmi körülmények foglya—áldozata, hanem aktív cselekvő, a sorsa irányítója. Az egyén viselkedése, önálló cselekvései Hankiss számára is központi kérdésként jelentek meg.!? Z. Karvalics László történész Mátay gondolatmenetét folytatja, tanulmányában a cselekvő kisember és egy tárgy áll a középpontban — és persze Hankiss, mint renitens újhistorikus. Z. Karvalics egy porcelán fogpiszkálótartó történetéből kiindulva jut el az újhistorikus Hankissig. A porcelán fogpiszkálótartó egy korábban nagyon sikeres termék egyszerű utánzata, amely az USA-ban terjedt el az 1894es tarifatörvénynek köszönhetően. Egy hétköznapi tárgyat vizsgálva tehát emberi sorsokhoz jutunk el, a jelentős, átfogó változások visszavezethetőek egy-egy kisebb eseményhez, amelyek nagyszabású folyamatokat indítanak el. Az újhistorikus — állítja Z. Karvalics — egyik kezével ad, a másikkal elvesz: bizonyos dolgokat, eseményeket, embereket kiemel a homályból, másokat veszni hagy. Hankiss, mint született újhistorikus válogat az állítások sokaságából. !? A Mátay-féle gondolathoz visszatérve, Hankiss a mikrotörténeti kiindulóponttól jut el a makroszintig, sőt a Big History megközelítésig (David Christian fogalom-képzetéig). Az emberi kaland megírása során tudatosan lépett ki a dobozból, s vetett fel az emberiségre vonatkozó, alapvető kérdéseket. Így teszi ezt a közelmúltban világhírűvé vált izraeli történész, Yuval Harari, a korábban középkori hadtörténelemmel foglalkozó kutató, aki eredeti kutatási témájától a Big History műfaja felé fordult. Hankiss szerint az emberek védőpajzsként szimbólumokkal vették körbe magukat, enélkül az őket körülvevő , idegen világban" nem tudtak volna életben maradni — Harari ezzel párhuzamosan azt állítja, hogy az ember a túlélés érdekében hozta létre a kultúrát. Hankiss és Harari esetében két intellektuális kalandorról beszélhetünk — mondja Mátay." Szá461
