Stranica 460 [460]
OCR
kodásnál fontosabbá válik a pénz. A diákok a tudás helyett diplomát vásárolnak, egyetemi élményt, az universitasok pedig a bevételeiket növelik ezzel. Európa nagy egyetemei valóságos marketinghadjáratot folytatnak, a , minél több diák, annál több pénz" elvét követik. Az oktatás így válságába került, az egyetemek nem kritikus gondolkodókat nevelnek, hanem a hiszékenységet favorizálják. Ez a válság Európa-szerte társadalmi, politikai feszültségekkel jár együtt. Hankiss ezt az állapotot nevezte a bizonytalanság korának. A 21. századi egyetem — a fiatal kutatók szerint — már nem tesz különbséget információ és tudás, puszta tényeket és komplex, valódi megértés között. A jövő egyeteme politikától mentes, kritikus kutatókat nevelő intézmény, ahol saját regionális és releváns nézeteket tanítanak. Mindemellett kulcsfontosságú az oktatás— kutatás-hallgató kapcsolat kiépítése is. A szociológus Vitányi Iván szerint is az átmenet korát éljük, amelynek egyik fő vonása a bizonytalanság. Hankiss gondolatvilágából kiindulva kezdi érvelését, miszerint két Magyarország-eszme létezik egymással párhuzamosan. Az egyik, amelyet a magyarok sorsán gondolkodó nagy elődök, mások mellett Széchenyi, Kossuth, Ady és Bibó alkottak, de nézeteiket csak a társadalom egy kisebb rétege értette meg. A másik Magyarországhoz tartozik a feudalizmust őrző többségi társadalom. Hankiss a közgondolkodás megváltoztatásán munkálkodott, ebből a kezdeményezéséből jött létre a ,, Találjuk ki Magyarországot" mozgalom. Sajnos kevesen értették meg a mozgalom lényegét, amely így nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Tágabb összefüggésben nézve, míg a múltban úgy tűnt, a bizonytalanság csak a félperifériát jellemzi, mára ez a felfogás radikálisan megváltozott. Jelen világunkban a bizonytalanság hatással van a perifériára is, mely folyamat a világ változásaival hozható összefüggésbe. Hankiss érdeme, hogy a nyugati szerzőkkel egy időben fogalmazta meg, hogy a közép-európai régió a bizonytalanság korába lépett, olyan állapotba, amelynek nem ismerjük a folytatását. Ez a bizonytalanság jelenik meg az én egzisztenciális válságában is. Az amerikai szociológus, James Skelly Hankiss műveiben az én egzisztenciális válságát vizsgálja. Megmutatja, hogyan próbált Hankiss egy olyan víziót felvázolni, amelynek segítségével az emberek túlléphetnek a létükben rejlő értelemválságon; erről Hankiss 2001. szeptember 11-e után írt egy esszében. Az új fogyasztói civilizáció képtelen választ adni az emberi lét lényegi kérdéseire, a reklámvilág csak felszínes alternatívákat kínál, amelyre az emberek mindaddig vevők, amíg az állam vagy más intézmények nem mutatnak fel más lehetőséget. Hankiss írása kapcsán beszélhetünk arról, hogy a halál tagadása a nyugati fogyasztói civilizáció egyik fő jellemzője, és ehhez szorosan kötődik a klasszikus hadviselés megváltozása. A 21. századi háborúkban, a terrortámadások esetében a Civil társadalom az ellenség, így elsősorban civilek válnak áldozatokká, és nem katonák — a civilek halála nem pusztán a háború velejárója, hanem a célja. Ugyan Hankiss Elemér nem volt történész, pályája egy szakaszában történeti kérdésekkel is behatóan foglalkozott. Makkai Lászlóval közösen jegyzett, Anglia az újkor küszöbén című könyve az angol reneszánsz és a polgári forradalom korát mutatja be. 460
