Stranica 459 [459]
OCR
cselekvésnek a múltban lezajlott paradigmaváltásai. Minden paradigmaváltás egy válságos, krízisekkel teli időszakot előz meg. Jensen véleménye szerint a világról alkotott ismereteink folyamatosan alakulnak, a tudás átadásának és szemléletének módja ellenben nem változik. A tudás bizonyos diszciplínákban váratlanul jön létre és változik meg egyik napról a másikra, más területeken pedig több évszázad is eltelhet, mire a paradigmaváltás megtörténik. A tudományban irreálisan nagy szerepet tölt be a validálás, statisztikai adatsorok kvantitatív elemzése, melynek során olyan tényezőket zárnak ki az elemzésből, amelyek meghatározóak lehetnek az elemzésben. Ez a folyamat játszódik le számos társadalmi kérdés és kihívás során, a jelenlegi migrációs válság és terrorizmus esetében is. A paradigmák újraértelmezése sokszor csak akkor történik meg, amikor generációváltásra kerül sor. A sztenderdekhez való alkalmazkodás számos esetben cselekvésképtelenséget idéz elő, például a kormányzati és vállalatvezetési struktúrában, a demokrácia gyakorlatában. Ez a folyamat csak bonyolódik, mivel a kutatások számtalan esetben összefonódnak azokkal az aktuális hatalmi struktúrákkal, amelyek finanszírozzák őket. !! Jensen szerint a jelen kor válságait az elmúlt 300 évben uralkodó mechanisztikus világkép, vagyis a világot gépezetként felfogó szemlélet köti össze. Ez alapján mind árucikkek vagyunk, így a tökéletes működés leköti a , gépkezelőt", az élet értelmetlenné válik. A válságot megerősíti, hogy a kapitalista multinacionális vállalatok — hatalmuk fenntartása érdekében — szövetségesre találnak a nacionalista államok kormányaiban. Ez magyarázza a gazdasági és politikai elittel szemben világszert zajló sztrájkokat és tüntetéseket. A különböző , gyámkodó intézmények" (WTO, IMF, EU) beavatkozása csak elmélyíti a problémákat. Jensen szerint változás csak akkor következhet be, ha új paradigmatikus megközelítés jön létre, amelynek alapja a holisztikus megközelités. Jensen tehát a tudományos paradigmaváltást sürgeti, mely szerint a humán tudományok és a természettudományok nem egymás ellenségei, sőt valójában egy közös ellenségük van: az oktatási rendszer, amely az elavult struktúrákat támogatja, és nem képez fiatal, kritikus gondolkodókat. A mai kutatóknak arra kellene törekedniük, hogy a tudományterületeket összekössék, és transzdiszciplináris módszertant hozzanak létre. Az elavult oktatási rendszer részben a tudományok válságához köthető; Igor Stipié és Dimitar Nikolovski szociológusok munkáiban egyaránt megjelenik az oktatás válsága és a kritikus gondolkodók kinevelésének mellőzése. Az egyetemek jövőjétől a jövő egyeteméig című tanulmányban a két fiatal tudós az egyre szélesebb köröket megmozgató hallgatói tüntetésekből vezeti le érvelését, amellyel eljutnak a jövő egyeteméig. A Bolognai-rendszer bevezetésével járó változások kapcsán tüntetések, petíciók, tiltakozások különböző formái jelentek meg Európa-szerte. A legkedvezőtlenebb tényező — állítják a szerzők — a neoliberális paradigma, melynek folyományaként az oktatás elértéktelenedik, a hallgatóra csupán mint olcsó munkaerőre tekintenek az egyetemek, a tudás eszközzé válik, az oktatás Szerepe pedig kimerül abban, hogy kitermeli a gazdaságban versenyképes munkaerőt. Az oktatás piacként jelenik meg ebben a modellben, ahol az egyetemi rektorok, dékánok státuszra és rangra pályáznak. A kritikai gondol459
