Page 458 [458]
OCR
vagy éppen szociológiai fogalmak használata helyett közérthetően írt le bonyolult társadalmi jelenségeket.? A társadalmi csapdák kérdéskörét boncolgatja Schöpflin György politológus, európai parlamenti képviselő. Schöpflin a társadalmi csapdákat a bibói zsákutcához hasonlítja, majd kifejti, hogy Nyugat- és Közép-Európa kapcsolatát ,,aporetikus” jellegű hatalmi viszonyok hálójaként értelmezhetjük. A szerző úgy véli, a kontinens keleti felén másként értelmezték a közpolgáriságot (citizenship), a nyugat-európai kritériumokhoz képest gyengébbnek tekintették azt. A cselekvőképesség problémáját nem orvosolták, az értelmiségi elitek a kommunizmus idején biztos pozícióhoz jutottak, amelyeket bizonyos mértékig a rendszer konstruált. Ez az új osztály sikeresen átörökítette a befolyását. Gátolták a felfelé irányuló társadalmi mobilitást, ennek az lett az eredménye, hogy társadalmi zárványok alakultak ki, élükön a hegemonikus elittel. A kommunizmus összeomlásakor ez az önjelölt elit továbbörökítette magát, képviselői liberálisként, demokratikus szocialistaként jelentek meg az új rendszerben. A Nyugat elfogadta ezt a felállást, az ex-kommunista elit ily módon sikerrel folytathatta a korábbi társadalmi kirekesztést. A Nyugat és a Kelet közötti társadalmi csapdák közé tartozik — Schöpflin szerint — a közép-kelet-európai államok hamis várakozásai az Európai Unióhoz való csatlakozással, a Nyugat és Kelet kölcsönös értetlensége egymás iránt, az idealizálás és a lenézés. A szerző bemutatja Közép-Európa hamis narratíváit, a hatalmi aszimmetriákat, Nyugat- és Kelet-Európa különböző konfliktuskezelési módszereit. Közép-Európa a 2004— 2007-es bővítés során arra várt, hogy valóban csatlakozhat Európához. A tizenöt uniós tagállam úgy gondolta, hogy Közép-Európa integrálható Nyugat- Európába. Schöpflin úgy véli, ez volt a csapda akkor is, és most is.? A megnemértettség, a téves várakozások és konfliktusok bizonytalanságot szülnek. A válság és a bizonytalanság Hankiss világának visszatérő, központi témája. Nem véletlenül. A 20. század végére a nyugati történészek elveszítették a kapitalizmus története iránti érdeklődésüket, ami a 2008-as világválság következtében ismét meghatározó kutatási témává vált. Világszerte válságkutató csoportok, tanszékek alakultak, kutatási projektek indultak, amelyekben a krízis előzményeit, okait és következményeit kutatták. A Harvard Egyetem létrehozta a The Study of Capitalism, a Cornell Egyetem pedig a History of Capitalism központot, amely az amerikai kapitalizmus történetét vizsgálja. Az elemzés a történettudomány számos területére — munka, kultúra, gender, állam, gazdaság és környezetvédelem — kiterjed. Az egyetemek célja a kapitalista fejlődés szerteágazó diskurzusának kutatása lett, amihez szemináriumokat, konferenciákat, nyári egyetemeket szerveznek. A világválságot követő bizonytalan gazdasági légkörben több meghatározó munka is született." A bizonytalanság korát éljük, ez a bizonytalanság az élet minden területén, így a tudományban és az én-válságban is megjelenik. Jody Jensen, az iASK kutatójának vizsgálatát Hankiss Elemér inspirálta: a Hankiss-sal történt egyik beszélgetése során hallott először az axiális korokról, amikor újra bekövetkeznek az emberi gondolkodásnak és 458
