Stranica 457 [457]
OCR
logatás célja a Hankiss Elemér munkássága előtti tisztelgés, de a két kötet más olvasóközönséghez szól, másféle írásokat közöl: az egyikben a tudóst, a másokban inkább az embert láttatják a szerkesztők — már amennyiben a kettő szétválasztható és szétválasztandó. Írásomban párhuzamosan mutatom be a két kiadványban megjelent, Hankiss által felvetett problémaköröket tárgyaló tanulmányokat. Hankiss Elemér pályájának megértésében Bokányi Péter és Csepeli György kalauzolja az olvasót — nem véletlenül, hiszen Hankisst irodalmárként és szociológusként ismerik a leginkább a tudományos életben. Az irodalmár Bokányi Péter Ne hadarj! című írásában elemzi Hankiss János, az apa és Hankiss Elemér, a fiú életútjának egymással párhuzamos eseményeit. Hankiss János par excellence értelmiségi a Horthy-kori Magyarországon. Több nyelven beszélő tudós, aki Genfben és Párizsban végezte egyetemi tanulmányait, majd az első világháború után a Debreceni Egyetemen maradt megbízott egyetemi tanárként. Később pályát módosított, zenetörténettel kezdett foglalkozni." Fia, Elemér, és a két nagyobb testvér pezsgő szellemi légkörben, középosztályi közegben nőttek fel, az édesapa mintakép volt a számukra. Amikor Hankiss 1993-ban lemondott a Magyar Televízió elnöki posztjáról, boldog volt, hogy újra szakmájának élhet: visszatért eredeti szakmájához, az irodalomhoz. , Ne hadarj” — üzente Hankiss János Budapesten tanuló fiának — vagyis beszélj érthetően. Hankiss megfogadta apja tanácsát, az írásaiban mindenképp. Bokányi szerint Hankiss egy új, értekező nyelveszményt honosított meg a magyar irodalomtudományban: tűpontos, sallangoktól mentes hang volt az övé. Nagy hibát követünk el, ha azt vizsgáljuk, hogy mely tudományterületen milyen eredményeket ért el Hankiss. Életműve abban igazán egyedülálló, hogy a diszciplínák között mozgott, egyiket összekötötte a másikkal, életművében a gondolatsor számít." Hankiss szellemiségének kulcsát Csepeli György Egy 21. századi tudós a 20. században című szövegéből érthetjük meg. Hankiss (családi háttere miatt) az 1950-es években nem juthatott képzettségének megfelelő szerephez. Dolgozott a Ferunion külkereskedelmi vállalatnál, majd az Országos Széchenyi Könyvtárban. A forradalom után visszavették a könyvtárba, majd az MTA Irodalomtudományi Intézetében helyezkedett el. Hankiss irodalomtól való eltávolodását 1977-ben megjelent kötete vetítette előre, amely már a társadalomtudományokhoz való közeledését jelzi. Az értékvizsgálati kutatások során szociológus énje bontakozott ki." Meghatározó szociológiai témájú művei is az 1970-es, 1980-as években láttak napvilágot. A hatalom ekkoriban már nem üldözte a szociológiát, a diszciplína kiléphetett a , burzsoá áltudomány" skatulyából, de az aczéli kultúrpolitika szigorúan ellenőrizte a szociológusok munkálkodását. Hankiss édesapja révén tudta, hogy a tudományos élet nélkülözhetetlen feltétele a nemzetköziség, a külföldi szakmai beágyazottság. Értékkutatási elemzései kapcsán összehasonlító vizsgálatokat végzett, más országok értékkutatási eredményeit vetette egybe a magyarországi értékekkel, így eleget tett a , nemzetköziség" kritériumának. Csepeli szerint a , hankissi jelenség" abban rejlik, hogy kilépett a hagyományos akadémiai keretek világából, és ezzel párhuzamosan hatást gyakorolt a közvéleményre: hogy közgazdasági 457
