Stranica 455 [455]
OCR
Egy public intellectual sokszori oszcillálása Trádler Henrietta Hankiss Elemért nem ismertem személyesen. Az idősebb kollégák részletes beszámolói alapján folytonosan kérdező értelmiséginek látom, aki — sok oktató- és kutatótársával ellentétben — kíváncsi volt a kérdéseire kapott válaszokra (is). Írásait olvasva klas-szikus értelemben vett public intellectual képe bontakozik ki, aki felvállalta, hogy érthetően és nagy közönséghez szól. Kísérletezett, nem rémült meg az új tudományterületektől, amikor válaszokat keresett. Ki mert lépni a , dobozból", mert paradigmát váltani, másképp gondolkodni. Az akadémiai értelmiség nem fogadta be egyöntetűen, de az átfogó témák iránt érdeklődő publikum annál inkább magáénak érezte szemléletét. Hankiss tágította, átlépte a tudományok közötti határokat, könnyedén és elegánsan közlekedett az egyes diszciplínák között, ahogyan ő fogalmazott , osszcillált".! A legfontosabb filozófiai problémák, a lét és a nemlét, az értelmetlenség és értelem különbsége érdekelték, ezekről a fogalmakról gondolkodott a legtöbbet.? Pályafutását irodalmárként kezdte és public intellectualként fejezte be.? Hankiss Elemér könyveiben mindig újabbnál újabb arcát mutatta meg olvasóinak, amelyekben valamilyen kihívó alapkérdést feszegetett. , Tudunk-e ‘itthon’ lenni még a világban, S van-e még világ körülöttünk? Ha van, az a miénk-e még, köröttünk forog-e, vagy már régen a periférián lakozunk, s fel sem ismerjük a margóra futás veszélyeit?" — teszi fel a hankissi kérdéseket A. Gergely András. Az antropológus a Condition humaine — mirodiagnózisok című írásában remekül összefoglalja a Hankiss-jelenséget — a szöveg összekacsolódik az elmúlt évben megjelent két Hankiss-emlékkönyvvel. A kőszegi Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete (iASK) két és fél évvel a halála után, 2017. június 8-9-én nemzetközi emlékkonferenciát rendezett Hankiss Elemér tiszteletére. A rendezvényen számos külföldi és magyar előadó jelent meg, előadásaik írott változatait a Magyar Tudomány Miszlivetz Ferenc által szerkesztett különszáma tartalmazza. A kötetnyi anyag célja Hankiss tudományos eredményeinek, szellemi hagyatékának, és inspirálóképességének bemutatása. A szövegeket sikerült az életpályát tükröző gondolatmenetre felfűzni, a személyes hangvételű írásoktól nyomon követhető az irodalmár, majd szociológus, később a korát megelőző, töprengő tudós útja, akinek felvetéseit a mikrotörténészek és a Big History-irányzat művelői is figyelemre méltónak tartják. Ezután olvashatóak a bizonytalanság koráról szóló tanulmányok, majd a biológusok, fizikusok dolgozatai. A kötet kuriózuma, hogy posztumusz Hankiss esszét közöl magyarul A kvantummechanika és az élet értelme címmel, amelyre Kroó Norbert fizikus reflektál. 455
