Oldal 446 [446]
OCR
günknek időnként át kell adnia a helyét az elmélyedésnek, a meditációnak, a magányos feldolgozásnak, hogy az új információdarabkák a helyükre kerüljenek, megtalálják az összefüggés-rendszerüket, és átmenjenek olyan, kis lyukú szűrőkön, mint az önreflexió, az erkölcs vagy a világkép. Hogy friss információink megemésztetlen tudástáplálék helyett a gondolkodást és a cselekvést mozgásban tartó valódi energiává váljanak. Evvel a bölcsességgel nincs ok vitatkozni, bizony így van ez, értelmünk serdülésétől kezdve. A gond akkor támad, amikor az Internet zajosságában véljük felfedezni a csendet fenyegető veszélyt. Előáll tehát ismét egy fantomkép. A világháló , rengeteg információja" már-már , túl jó" dolognak látszik hirtelen, hiszen , elrabolja" az egyébként végiggondolásra és csendre rendeltetett időt. Újra felsejlik a kiskorú felhasználó és a kiskorú társadalom rémképe: nemcsak azt nem tudja a Netizen, hogy mi a fontos neki, de nem tudja helyesen beosztani az idejét sem. Elsodorja az információfolyam dübörgése, az Internet kikapcsolja a kritikai reflexeit és mohó információhabzsolásba kényszeríti bele. Visszanyúlva egy korábbi összefüggéshez: mindez természetesen a , másik" felhasználóra igaz — mi (én) uraljuk a saját információs környezetünket, a mi (én) csendünket nem fenyegeti veszély. Újra az ismert optikai csalódás, újra az ismert szerkezet. A probléma valódi forrásáról, az egyénről és az ő működésmódjáról az alaktalan, testetlen Internetre helyeződik át az ok, a felelősség és a figyelem. Ez annál is fájdalmasabb, mert a tézis az Internetre vetítve amúgy sem állja meg a helyét, egyetlen ponton sem. Először. Az időmérleg szempontjából az internetes tájékozódás a legtöbb tartalomkategóriában feltűnően pozitív. Értelmét és a keresőrendszerekre nehezedő fejlesztési nyomást éppen az adja, hogy az igényelt információs helyekhez könnyebben és rövidebb idő alatt lehet eljutni, mint bármilyen más módon. Az internetes keresés időt szabadít fel, amikor a szükséges információkat villámsebesen megtaláljuk. Az Internet jótékonyan hat az időháztartásra, mert egységnyi információ megtalálásához kevesebb időre van szükség, egységnyi idő alatt viszont több információhoz segít eljutni, mint a tájékozódás hagyományos forrásai. Az Internet nem idővámpír, hanem pontosan az a szorgalmas és szerény időnyerő eszköz, amelynek a világhálót elsőként vizionáló alapító atyák, Paul Otlet, Vannevar Bush és E.C. R. Licklider megálmodták: az információvadászat időrabló, nehézkes, hagyományos formáit meghaladó, nagy tudású infrastruktúra. Az Internet használatával nyert idő fordítható a csend hosszabb pillanataira, vagy biztosíthat változatlan terjedelmű csendben alaposabb és mélyebb információbázisra építő gondolkodást. A választás — és ezen keresztül a felelősség — a felhasználóé. Másodszor. A rengeteg információ önmagában semmiféle zajt nem okoz. Éppen ellenkezőleg: A sok elérhető információ megnöveli a statisztikai esélyét, hogy fajlagosan könnyebb legyen a szükséges forrásokhoz való eljutás. Minél több a releváns információ, annál nagyobb az esélye annak is, hogy a tisztánlátást nehezítő vagy téves információk könnyebben előkerülnek, egyfajta kontrollfunkciót is biztosít tehát. Rengeteg információ jelenléte megnöveli annak a valószínűségét is, hogy újszerű jelentéskapcsolatok, összefüggések álljanak elő, így közvetlenül hozzájárul a kreatív potenciál növe446
