Stranica 444 [444]
OCR
3. ,,...A (kereső)rendszerek korántsem fontossági sorrendben adják ki az eredményeket..." soha senki nem állította, hogy minden megtalálható, minden elérhető a keresők segítségével (mai napig becserkészhetetlen például az ún. , mély Web" (Deep Web) nagy része (a kutatók csak azon vitatkoznak, hogy hány százaléka). A keresőknek ráadásul egyáltalán nem az a feladatuk, hogy kérdésekre válaszoljanak, pláne, hogy a válaszokat minősítsék (fontosságuk szerint), hanem az, hogy nyilvánosan elérhető szókombinációelőfordulásokhoz elvezessenek minket. Sajnos az Index újságírói is Hankiss Elemért követik ebbe a zsákutcába, 2008 októberében megjelent, tréfásnak szánt cikkükben: , Ha a Google mindent tud, akkor képes válaszolni a legfogósabb, legszorongatóbb kérdésekre"." És fel is teszik ezeket, sorra, az élet értelmétől a Van Isten?-ig, becsapva cikkük gyanútlan olvasóit, mert a kérdések beírása voltaképpen csak azokhoz a szövegekhez vezet el, amelyek ugyanezt a kérdést tartalmazzák (vagy válasszal, vagy anélkül), de természetesen a keresőprogramnak nem feladata, hogy , saját" válasza legyen. Hasonlóképpen, a hankissi demonstráció a szabadság és az igazság szavak keresőbe írásával nem szól másról, mint hogy lehetmásra és rosszul használni a keresőprogramot, mint amire szolgál. Minél elemibb szintű, egyszerűbb adatszekvenciát kell megtalálnia a keresőmotornak (pl. egy egyedi nevet, címet stb.) annál jobban egybeesik a találat a fontossággal (annál is inkább, mert a legsikeresebb algoritmusok eleve arra építenek, hogy hány relevánsnak minősíthető, korábban kiépített kapcsolat, , út" (link) vezet az adott előforduláshoz). Minél komplexebb, minél absztraktabb a keresett jelentés, annál kisebb jelentősége lesz maguknak az egyedi szókombinációknak, hiszen annál kisebb jelentőségük marad az egyes szövegoldalaknak — a válaszok ugyanis nagyon sok szövegben vannak kódolva, és megtalálásuk nem egy robot, hanem az emberi elme feladata. (Ezen az alaphelyzeten egyébként a szemantikus Web jegyében fogant majdani sikeres alkalmazások sem fognak változtatni, legfeljebb a találatok elrendezésében, szűrésében elért előrelépésekkel, illetve a megtalált szó-előfordulások jelentésterekbe való helyezésével kiterjesztik azoknak a kereséseknek a körét, amelyet már érdemes a programoktól remélni). A keresőprogramtól különösen akkor képtelenség és értelmetlenség fontossági sorrendet várni, amikor egy adott szónak sok releváns kontextusa lehet. A , szabadság" értelmezhető munkajogi, sajtótörténeti, híd-történeti, filozófiai, várostörténeti és ezer más jelentéstérben, de honnan tudná szegény kereső, hogy épp melyik a fontos, ha ebben a keresést végző személy nem segít? Megbízhatóan elvégzi a dolgát, ömlesztve listázza a keresett szavak előfordulásait, mert bármelyik fontos lehet. A keresőre haritani a problémát, miközben az a keresőutasítást kiadó személy készülékében van, legalábbis furcsa. A keresőben ráadásul benne rejlik a lehetőség, hogy a fontos találatokhoz segítse a felhasználót, de csak akkor, ha az partner ebben. Például úgy, hogy a kontextust felépítő szavakat is hozzáad a kereséshez: ha a Szabadság-híd érdekli, akkor a hidat, ha a munkából való távollét, akkor egy jogi terminust, ha a koalíciós korszak szociáldemokrata folyóiratai, akkor évszámot vagy valamilyen sajtóélethez kötődő kifejezést, és így tovább. Kis ügyesség, és azonnal eredményes lesz a keresés. Érteni 444
