Stranica 442 [442]
OCR
1. , Sok Internet-felhasználó (...) nem tudja, mi a fontos (...) az információk közül" Íme, egy tipikus vélekedés — de vajon honnan tudjuk, hogy mit és miért tudnak, illetve csinálnak az Internet-felhasználók? A nagymintás vizsgálatokból, jellemzően 2.500 és 30.000 közötti megkérdezettel. Ezek a kutatási eredmények rendre arról tanúskodnak, hogy a felhasználók a kezdeti bizonytalanságok után viszonylag gyorsan rátalálnak azokra a szolgáltatásokra, Web-oldalakra, amelyeket nagy hatékonysággal vonhatnak be a tevékenység-háztartásukba. És ez nem is elsősorban az ún. , power userekre", az elkötelezett és sok mindenre kapható , digitális bennszülöttekre" (digital natives) jellemző elsősorban, hanem különösképp azokra a , kisfelhasználókra", akiknek éppen avval sikerül a használati küszöböt átlépniük, hogy látják az értelmét: gyorsan és kön-nyen megtalálják a keresett információt, a moziműsortól a tévéműsoron át a vasúti menetrenden keresztül a nyaralás- és útvonaltervezésig, az ügyintézéshez szükséges tudnivalókig. Pontosan ezt használják ki azok az IT-mentorok, akiknek az a feladata, hogy , rávezessék" a bizonytalankodó kezdőket arra, hogy miért is jó számukra az információs írástudás. Ha egyesével végigkérdeznénk az összes felhasználót, kiderülne, hogy alig akadna valaki, aki úgy gondolja magáról, hogy ő nem tudja, mi a fontos, ellenben túlnyomórészt hajlanának arra, hogy osszák Hankiss Elemér vélekedését: a , többiek" nem tudják. Ekkorára tud nőni a távolság az , énkép" és a , másokról alkotott kép" között. Szerencsére az Internet-kutatás sok kérdés kapcsán tárta fel meggyőzően ennek az optikai csalódásnak a természetrajzát is: ránk természetesen nem áll az, ami a , másik" Internet- felhasználóra igaz — csak éppen ez a , másik" Internet- felhasználó egy fantomkép, amelyet nem személyes tapasztalataink nyomán formálunk meg vagy kutatási eredményekből importálunk, hanem hozzáigazítunk vélekedéseinkhez, előítéleteinkhez, a közbeszéd vagy a média által sugallt képhez. De vegyük még komolyabban az állítást, és kiderül, hogy azonosítható mögötte az a rejtett előfeltételezés is, amely magához deformálja a valóságot. Ami igaz az Internetfelhasználóra, az magaS penetrációs mutatók mellett gyakorlatilag a társadalom egészére igaz, vagyis a módosított verzió így hangzik: , az emberek, úgy általában, nem tudják, mi a fontos információ számukra" — természetesen Internet-használóként sem tudják. Ez tipikusan egy inkompetens, kiskorú társadalom percepciója — az a torzkép, ami sok politikus és médiamunkás fejében él az , emberekről", akiket könnyen befolyásolható, súlytalan és éretlen tömegnek látnak. Alacsonyabb penetrációs mutatók mellett pedig még akkor sem lenne tartható az axiomatikus állítás, ha volna valóságtartalma: azt ugyanis több mint egy évtizede Jon Katz 1997. decemberi , legendás" és úttörő nagymintás kutatása óta tudjuk, hogy az Internet-használók, a Netizenek a társadalom átlagánál sokkal tudatosabban és motiváltabban alakítják az információs környezetüket. Ha bárki másra igaz is volna tehát ez a tétel, akkor is az Internet-használók volnának az a társadalmi csoport vagy szubkultúra, akikre a legkevésbé. De tudjuk, hogy az állítás tarthatatlan, és aki egy kicsit is elszakad a , hétköznapi bölcsesség” csapdájától, az kis idő múlva pontosan az ellenkezőjét fogja képviselni. A 442
