Stranica 426 [426]
OCR
A sort hosszasan lehetne folytatni, de a programok nagy részéből , hiányzott a fantázia és a merészség — és nem látszott a várost ma is meghatározó jelenségekkel szembeni kritikus attitiid.”'?° Üdítő kivétel volt ebből a szempontból a kulturális csemegének, kuriózumnak tűnő PlaccCPécs nevű projekt. Az Artopolis Egyesület által szervezett akció lényege az volt, hogy helyszín specifikus művészeti alkotásokat hozzanak létre. A Lakás-Kaland-Túra című projekt , négy helyszínen, négy jellegzetesen retro berendezésű, ám épp lakatlan, vagy éppen kiadó lakásban zajlott. Illetve a jellegzetes uránvárosi utcákon, tereken, séta közben, hiszen a tízpercenként útnak indított 2 fős CSOportok egy útleírás alapján tájékozódva jutottak el ily módon a lakótelep egy részének bebarangolásával a lakásokba, ahol aztán a legkülönfélébb művészeti élményekben volt résziik.”!?” Valójában a kudarc és a siker mellett egyaránt fel lehet sorakoztatni érveket. Az előbbi legszemléletesebb jele a politikától és a Budapesttől való függésben és kiszolgáltatottságban fogható meg.'2° Nem mellékes, hogy az EKF-pénzek egy jelentős része nem a kultúrára, hanem bérekre és adminisztrációra ment el.!29 Nagy hiba, hogy az egyetemet sem mint intézményt, sem mint 30.000 potenciális , kultúra- fogyasztót" nem sikerült kellőképpen a programba bevonni. Megerősödött a meglévő intézmények status quoja, de nem tágult a civil szféra mozgástere. A város keleti részébe koncentrált új művészeti intézmények a kiürülés veszélyével fenyegetik a belvárost, ahonnan a kereskedelmi funkciók után most a kulturálisak is eltünnek. Hosszú távú gazdaságfejlesztő hatása lesz ugyanakkor a március végén átadott M6-os autópályának, mely az EKF nélkül aligha épült volna meg. Pozitívnak tekinthető a civil erők kezdeményezőkészségének halvány újjáéledése is. Példa erre a 2010-ben elindított két közösségi diskurzusépítő honlap. Az EKF-év sikerességének vagy sikertelenségének csak egyik része írható le turisztikai adatokkal, a programok kavalkádjának vagy az új épületek megépítésének bemutatásával. Két dolog ennél biztosan fontosabb. Az egyik az, hogy mi valósult meg a pályázat szellemiségéből. Ebből a szempontból úgy látszik, hogy olyan történelmi lehetőséget szalasztott el a város, ami nagyon ritkán adódik egy közösség életében. A , Határtalan város" lényegének sokat emlegetett elvesztésére álljon itt egy konkrét példa: a pécsi győzelem kihirdetése után Takáts József azt javasolta, hogy a kulturális bizottság kezdeményezze a pályázatban részt vett többi város felé egy olyan munkacsoport létrehozását, mely a kulturális decentralizáció feltételeinek kidolgozásával foglalkozik. A címért versengő magyar városok tervbe vett együttműködéséből 2010-re annyi maradt, hogy a Padok és városok sétánya részprogram keretében a hat vesztes város egy-egy művésze készíthetett képzőművészeti igényű padokat Pécsre. A másik fontos és a sikert megkérdőjelező része az EKF-évnek az, ahogy a pécsiek mindezt megélték. Amíg 2005-ben a városlakók 74%-a érezte magáénak a cím elnyerésére beadott pályázatot, addig kérdéses, hogy 2010-ben, a nagy várakozást követő csalódások után mennyire lelkesedtek a pécsiek azért a városfejlesztésért, amit a hétköznapokban leginkább zajt, felfordulást és közlekedési nehézségeket okozó építkezé426
