Stranica 416 [416]
OCR
A Dél-Dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont épületének helyszínével kapcsolatban is több lehetőség merült fel." A több mint 13.000 m? alapterületű új intézmény három nagy könyvtárat: a Pécsi Városi Könyvtárat, a Csorba Győző Megyei Könyvtárat és a Pécsi Tudományegyetem Központi Könyvtárát, valamint az Állam- és Jogtudományi Kar és a Közgazdaságtudományi Kar könyvtárait egyesíti. Ezen kívül az épületben két (összenyitható) 200 fős előadóterem, egy 150 fős konferenciaterem, kutatószobák és internetes munkaállomások, a legfelső emeleten pedig zenei könyvtár és gyerekkönyvtár került kialakításra." A pályázati felhívást 50 építész kérte ki, közülük 30-an pályáztak. 2007 áprilisának végén a zsűri az első díjjal a budapesti Török és Balázs Építész Iroda munkáját jutalmazta." Az épület formájában a belváros felé való irányultság jelenik meg: messze a vasúttól, háttal áll a kollégiumnak, újjal mutatva a város felé. Balázs Mihály sokszor tervezett már problémás helyszínre, épülete talán ezért befelé forduló, belső világa pedig meglepően gazdag a külsőhöz képest. A kockából visszabontott tömegű, üveggel burkolt, sima felületű épület külseje elegáns. , Nyitott, átlátható, az utca szintjén járva a földszinten a városi térhez hasonló, az utcákhoz kapcsolódó tér nyílik meg", ami nagyon fontos az emberek közötti kapcsolatteremtés szempontjából." A belső tér szerkesztésének tiszta rendje már önmagában is a tudás metafórája. Az építészt a könyvtár épülettípusában egyszerre jelen levő pátosz és hétköznapiság kettősségének megragadása érdekelte: az architektúra legünnepélyesebb tere a Kaptar,”! a leginkább profán pedig a szabadpolcos rész. Mind a hangversenyterem, mind a könyvtár épületéről elmondható, hogy nem hatásvadász, öncélú ikonok, hanem emblematikus, emberi léptékű épületek, melyek annak ellenére, hogy egymástól függetlenül születtek meg, szellemi rokonságot mutatnak. "? A legviszontagságosabb sorsa a Nagy Kiállítótérnek volt. Az időszaki kiállításoknak teret adó architektúrát a Múzeum utca" folytatásaként felfogható, Papnövelde utcai egykori vármegyeháza udvarára, jórészt a föld alá süllyesztve képzelték el. Hamar kiderült azonban, hogy a műemléképület udvarán a vékony talaj alatt tömör szikla található, melynek kitermelése nagyon időigényes és drága lenne. Ezért a főépítész döntése alapján a Káptalan utcai szabadtéri színpad helyét jelölték ki új építési területnek. A tervpályázatot 2007. március 6-án írták ki június 18-i határidővel. A tervpályázati anyagot 56-an vásárolták meg, a feladattal 42-en bírkóztak meg. Az 1. díjat az N. Nagy Tamás, Somosi János és Galambos Sándor köré szerveződött, fiatal építészekből álló csapat nyerte." A tervezőket a belvárosi környezet nagyban inspirálta, de a pályázati kiírás is arra ösztönözte az építészeket, hogy tervük ne csupán a műemlékekből álló környezetbe illeszkedjen, hanem jelként értelmezhető architektúrát eredményezzen. A díjnyertes munka amellett, hogy ennek a feltételnek maradéktalanul megfelelt, összhangban volt a nagy zöld területen fekvő, viszonylag kis épületekből álló városi közeggel. A 6000 m? alapterületű múzeum alsó két földalatti szintje majdnem a teljes telket elfoglalja, csak a felszín felett bomlik szét különálló tömegekre. A tervezők értelmezése Szerint nem is egy házról, hanem egy nagy szoborparkról van szó, amiben a múzeum épülete maga is műalkotásként, nagy plasztikaként jelenik meg. A pavilonokat borító polikarbonát és kő használatában az örök értékek és az aktuális—izgalmas 416
