Oldal 403 [403]
OCR
Ha tehát firtatni kezdjük, valóban európai mércével mérjük a város , meglévő értékeit", egyszerre sértjük a maga teljhatalmán és bizniszén őrködő helyi vezető- gárda, valamint a városhoz érzelmileg kötődő, legalább harminc éve Csipkerózsika-álmát alvó — közben persze szépeket álmodó — lakosság érdekeit. Én tudom, hogy Koltai Tamásnakvan igaza, amikor kijelenti, hogy , a Pécsi Nemzeti Színház a hetvenes évek óta nincs rajta az országos színházi térképen", mert tisztában vagyok látókörével, publikációi színvonalával, ráadásul szakmámból fakadóan pontosan tudom, hogy legalább is egy területen, a helyi operaélet tekintetében hol a helye a városnak a magyar vidék képzeletbeli rangsorában. De hogyan éli meg a város lakossága, ha meginog a lokális értékrend mindenhatóságába vetett hite? És egy ennél is kényesebb kérdés: milyen magatartást fognak tanúsítani mindazok, akik a helyi kulturális életben eddig a város elzártságának, elszigeteltségének haszonélvezői voltak? Őket hogyan lehetne megnyerni egy reális megmérettetés, egy valódi versenyhelyzet támogatására? Az anekdota szerint az egyik helyben diplomát szerzett kiváló diákunkról az őt alkalmazó Pannon Filharmonikusok egy másik zenésze kijelentette: ő Közép-Európa legjobb csellistája. Nos, ez Pécs! Amíg nem gondolunk Perényire, Onczayra, és nem hallottuk a pályájuk kezdetén máris óriási reputációt szerzett fiatalokat: Varga Tamást, Fenyő Lászlót, Pólus Lászlót, Rohmann Dittát — és még folytathatnám! —, addig handabandázhatunk azzal, hogy a mi zenekarunkban dolgozik Közép-Európa legjobbja... Amíg fogalmunk sincs, hogy például Szegeden mit produkált az operatagozat az elmúlt harminc évben, s arról sem, hogy miként értékelték ezt a teljesítményt országszerte, addig lehet jó véleményünk a népszínházi koncepció pécsi realizálásáról. Amíg nem tudjuk, hogy Debrecenben a hetvenes években épült Kölcsey-központot lebontva, minden különösebb melldöngetés és öntömjénezés nélkül — a telekért jó pénzt ajánló kereskedelmi befektetőkkel nem törődve — miféle kulturális központot építettek, addig a felelős városi vezetőknek sem kell lesütött szemmel utcára lépniük olyan dicső ötleteikért, mint a sportrendezvényekre is alkalmas, de ha nem, legalább bálteremnek használható hangversenyterem... , A fő kérdés tehát mindmáig válaszra vár. Vajon lehet-e kultúra ott, ahol nincs szellem, ötlet, kitartás? Ha az előbbiből kilúgozzák az utóbbit, az talán mutogatnivalónak 403
