Stranica 401 [401]
OCR
jellemző is. Értelemszerűen nem tud nem hasonlítani a jellemzettre. Ettől valóban van miért tartani. (...) Jelenleg annak örülhetünk — mert a lebőgés ellen már csak ez a biztosíték maradt —, hogy a pécsi városvezetés tehetetlenségét megelégelve miniszterek és megbízottaik vállalják át a kulturális fővárosi programmal járó felelősséget. Azok, akik a kereteket biztosítják. Csak sejtjük, mire, mert mint tudjuk: kulturális fővárosaihoz téglát ad Európa, nem szellemet. Szellemtornya ráadásul van már Pécsnek, húsz emelet magasságából bólogat a városháza döntéseire. Abból talán nem kellene építeni még hármat, ötöt. Mert ha így haladunk, üresen kongó, emblematikus termek visszhangoznak majd a kérdésre, hogy miért éppen akkor csinálunk bohócot magunkból, mikor arra az európai gesztusra kellene válaszolnunk (de legalábbis nem melléfejelni a magas labdának), hogy az egész kulturális fővárosi mozgalom nálunk ünnepli negyed évszázados fennállását. S Magyarországra nem kevesebbet bíz, mint az összeköttetést Essen és Isztambul, Kelet és Nyugat szelleme között." A szellem! — egy földhöz ragadt, spirituális értékeihez föl nem érő világban miért is várnánk éppen valamely városházi alkalmazottól ezt a szellemet? Létezik persze másfajta szellemiség is, másfajta értékrend: a lokális értékek kialakult rendjét őrző. Kunszt Márta kapta — vagy vállalta önként s dalolva — a feladatot, hogy ezt minden adandó alkalommal felmutassa, rendre számon kérje a másféle viszonyítási pontokhoz igazodókon. Feltéve, hogy korrekt értelmezéssel és tálalással van dolgunk, világosan mutatja az értékrendek antagonisztikus viszonyát a következő néhány sor: ,. AZ előző városvezetés érdektelensége csak az eredményhirdetésig tartott, ezután nem késlekedett a projekt kisajátítása a városházi apparátus és néhány városi cég javára. A beruházások megcsúsztak, a programokért felelős Menedzsment Központ légüres térbe került, a tanácsadói szereppel bíró Építészeti és Városarculati Tanács (ÉVarc) szélmalomharcot vívott az értelmes városépítészeti döntésekért — mindez júniusban végül Takáts József, a program szellemi vezetőjének a főtanácsadói posztról való lemondásához vezetett. Nem csoda, hogy a status guo fenntartásában érdekelt városvezetést piszkálta az EKF szellemisége, hiszen a kulturális főváros program egyik célja, hogy a kormányzati és civil szereplők partnerekként működjenek együtt a városok kulturális fejlesztésében. A pécsi program a közterek felélesztésén, új városközponti hangsúlyok teremtésén, regionális kulturális együttműködéseken keresztül nemcsak azzal az ígérettel kecsegtetett, hogy jobb lesz az élet Pécsett, hanem hogy kibillenti az országot a kulturális egyközpontúságból. Mivel Pécsett három új kulturális intézmény is létrejön, a jelöltek nem úszhatták meg a szembenézést azzal, hogy az új intézmények hogyan viszonyulnak a meglévőkhöz, és miképp lesznek fenntarthatóak 2010 után. Kunszt Márta ügyvezető polgármester júniusi köztévébeli megnyilvánulása is érzékeltette, hogy ez mekkora konfliktusokat gerjeszt. Kifejtette, hogy Pécsett az EKF örve alatt a kiválóan működő hagyományos kulturális 401
