Stranica 400 [400]
OCR
A tehetetlen város EKF-helyszínként megfelelni az elvárásoknak egy dél-amerikai mentalitású ország érintett jelenségekkel őszintén számot vetünk, ha tehát számolunk a kultúra lényegét semmibe vevő, a művészet fogalmát kiforgató nemzetközi trenddel egyfelől, az európaitól fényévekre lévő hazai közfelfogás és politikai gyakorlat következményeivel másfelől, máris kevesebb szemrehányással illethetjük a pécsi hatalmi elit szerencsétlenkedését, dilettantizmusát, s az e dilettantizmust professzionalizmusként beállítani igyekvő demagógiát. Érdemes e megfontolásokkal szembesítve újraolvasni a Magyar Hírlap egyik őszi elemzésének néhány mondatát: , Nem mindegy, hogy ki vágja át a szalagokat, ha arra, ami mögötte van, kurzustól és választott vezetőktől függetlenül büszkék lehetünk 2010-ben és utána is? A halogatásnak legfeljebb ürügye, újabb és újabb alibije van, de nem oka. Ki fogjuk várni a pillanatot, amikor nem marad más érv, mint az, hogy már mindegy, ki a program szellemi vezetője, csak legyen, aki fogja az ollót. Ez elment vadászni, ez meglőtte, ez hazavitte, ez megsütötte, és ez a pici mind megette! Kár, hogy nem működik a mondókába rejtett munkamegosztás Pécsett, mert mindenki csak enni akar, ráadásul nem az ujjacskák irányítanak, hanem az a hatalmas tenyér, amely ráborult a programra. Hogyan lehet elsiklani például a polgármester kijelentése fölött, mikor a pályázat szellemi atyjait mindössze hét civil értelmiséginek nevezi a városban élő több ezer közül. Egyáltalán, miként lehetséges, hogy abban az országban, ahol csaknem háromezer fesztivált szerveznek évente, mindössze öt jelentkező van minden idők legnagyobb kulturális beruházásának az élére? Úgy tűnik, alkalmatlan a magyar politikai kultúra arra, hogy megfelelő pályára állítson egy jelentősebb kulturális projektet. Mert nincs az a kurzus, amelyik képes volna ellenállni a kísértésnek, hogy ne valami nagy, önigazoló, emblematikus izét csináljon egy nemzeti színházból, egy EKF-bdl vagy akár egy emlékműből. És ami jelképes, az 400
