Oldal 395 [395]
OCR
Amortizáció. Kultúra és politika 2010 Gönczy László Az Echo című pécsi kritikai szemle első száma 1998 elején jelent meg. Fennállásának 13 éve alatt folyamatos nyilvánosságot teremtett valamennyi művészeti ág számára, bizonyos kérdések mentén tematizálni tudta a város kulturális közéletét. A lap mögött álló szellemi műhely országos viszonylatban egyedülálló modellt alakított ki. Egyrészt az Echo nem zárkózott be egyetlen szakma bástyái mögé, annál jóval szélesebb kulturafogyasztó réteget szólított meg. Másrészt fenntartását mecénások és külső támogatók biztosították, így a folyóirat nem volt kénytelen elköteleződni sem az önkormányzat aktuális politikai irányvonala, sem a szponzorok gazdasági érdekei mellett. ! A város kulturális értékeinek számba vétele mellett a lap alapvető motívuma volt a kritikai aztitűd. Ahogyan Aknai Tamás fogalmazott a beköszöntőben: ,, Meglep, ha a várossal való azonosságtudat zavaraival találkozunk? Csodálkozhatunk a hiányokon, miközben látjuk a zavarodottság és a leszakadás képeit? "? A lap szerzői, munkatársai evvel a jobbító szándékú kritikai hozzáállással kísérték végig a Pécs2010 Európa Kulturális Fővárosa programot a pályázati szakasztól a megvalósulásig. ,, Egyes ügyek mellett érveltünk, másokat kritizáltunk, számon kértünk ígéreteket és szakmai hozzáértést a politikától független, civil kurázsi alapján. " Az Echo kiemelkedő szerepe vitathatatlan — épp ezért szimptomatikus jelenség, hogy a folyóirat 2010 végén, az EKFévad zárásával szűnt meg finanszírozási nehézségek, elsősorban éppen a helyi támogatások elégtelensége miatt. Gönczy László zenetörténész, a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi, majd Művészeti Karán működő Kamarazene Tanszék tanszékvezetője, a Zeneművészeti Főiskola Pécsi tagozatának oktatója — jelenleg az SZTE Bartók Béla Művészeti Kar docense — szerzőként és a szerkesztőbizottság tagjaként kezdettől fogva részt vett a folyóirat és a körülötte kialakult műhely munkájában. Rendszeresen jelentkezett egy-egy zenei eseményről szóló kritikával, de több esetben készített nagyobb ívű, a kulturális élet alapfogalmait, alapvető jelenségeit, tágabb összefüggéseit tárgyaló esszéket is. Szenvedélyes hangon, mindig a kiútkeresés igényével bírálta a helyi kulturális — elsősorban a zenei — élet visszásságait: ,, Koncepciótlanság, igénytelenség, lazaság, a körültekintés, a megfelelő látókör hiánya, s ami mindezek közös gyökere: az értékrend elsatnyulása és elbizonytalanodása. Óriási tévedés lenne ezeket bármilyen mértékben is pécsi jellegzetességként minősíteni, jóllehet, az itt és most lehetséges zenei tettek jelentőségét, minőségét sok tekintetben megszabó tényekről van szó." 395
