Stranica 389 [389]
OCR
Volt olyan — 80 év feletti — beszélgetőtársunk, akinek az édesanyja esténként a magyar nyelvű Bibliából olvasott fel, de az illető, aki hungarézének nevezte magát, nem tudta pontosan, honnanszármazott, sőt aziránt érdeklődött, mi a neve annak , az országnak, amely Ausztria és Magyarország között van, és ahol svábok laknak"? A brazíliai magyar cserkészvezetőnek, Pillerné Tirczka Évának meg kellett mutatnia Európa térképén, hol található Magyarország. Ami a nyelvet illeti, attól tartottunk, hogy Jaraguá do Sulban és környékén, ahol állítólag 1500-an vallják magukat magyar bevándorlók leszármazottainak, senki sem beszél magyarul. Az 1940-es évek elején Boglár konzul még magyarul beszélt a magyarok lakta falvakban — igaz, hogy már jobbára csak az asszonyokkal; még első számú kapcsolatával, Fischer Ferenccel is német nyelven levelezett. Magunk több tucatnyi emberrel beszéltünk, de csak ketten tudtak felidézni magyar szavakat (az egyikük néhány számot ismert, másikuk pedig egy fél káromkodást). Olvashattuk, hogy a bevándorlást követően magyar telepesek kezdeményezésére alapítottak iskolát, hogy a magyarok gyermekei mihamarabb megtanulják a befogadó ország nyelvét, a portugált. Az is nyilvánvaló, hogy a szóban forgó területen a német kolonizáció volt a legerősebb. Ennek következményei manapság is megfigyelhetők, hiszen az ipar és a kereskedelem jelentős része német ajkúak kezében van. Mivel a német kolonizáció megelőzte a magyart, egészen természetes volt, hogy a Stengerek és Scheuerek német nyelvismeretük megőrzését életszükségletnek tartották. A nyelvi téveszmék közé tartozik, amit Tóth László jegyzett fel, hogy egyes idősebb jaraguáiak szerint a magyar csak egy nyelvjárása a németnek. A német ajkú környezethez való alkalmazkodásra egy apró példa a Vas család névváltoztatása. Vas a német fonetika szerint ,,fasz”, ami nyilván sérthette a magyarul is értő füleket: ezért lett — az iratok tanúsága szerint — a Vasból először V asch, majd Wasch. A , hagyományok" kérdéséről bátran elmondhatjuk, legalábbis az eddigi felmérések szerint, hogy nincsen kitapintható , magyar" hagyomány, a Shils által megfogalmazott legelemibb traditum sem.?? A mikor telefonon Sáo Paulóból koreográfust kértek, emögött az az egyszerű tény húzódhatott meg (amit Jaraguá egykori kulturális titkára is megfogalmazott), hogy , a németeknek, az olaszoknak vannak táncos ünnepeik, nekünk miért nincsenek?" A , nekünk" kifejezés jelzi valamiféle identitáskeresés kezdetét: kellett lennie valaminek, ami megkülönbözteti , őket" a német és olasz származású környezettől. Jelen voltunk, amikor a Brazil-Magyar Egyesület elnöke, Hilário Scheuer nyilatkozott a Noticia című helyi lap újságírójának — már a cikk címe is sokat sejtető: , A magyarok visszaszerzik történelmüket". Igen tanulságos, hogy az elnök milyen etnikai jellegzetességeket tart relevánsnak: ,,Hildrio emlékeztet arra, hogy a területet kolonizáló három etnikumnak vannak saját jellegzetességei. Szerinte pl. a magyar ételek csípősebbek. A zenét elsősorban húros hangszereken adják elő, míg a németek inkább a harmonikát használják, az olaszok pedig főleg énekelnek." Az ételeket illetően elsőnek a , Strudelről" szól, s azt mondja: , Sokan azt hiszik, hogy német étel, holott teljes mér389
