Stranica 383 [383]
OCR
Magyar telepesek Dél- Brazíliában Eugénio Victor Schmöckel értesülése szerint a , magyar emigránsok 1891. november közepén indultak el Veszprémből (Magyarország) Bécsbe vonattal, ahol három napig maradtak. Ezt követően ugyancsak vonaton tovább folytatták az útjukat egy németországi kikötőig Brémáig, ahol 15 napot töltöttek egy szállodában. 1891. december elején hajóztak ki Brémából a Bremen-Leipzig utasszállító hajóval, amely Lisszabont érintve Brazíliába indult. A karácsonyi ünnepeket a hajón, a nyílt tengeren ünnepelték. Rio de Janeiróba 1892. január elején, reggel érkeztek. Délután már átszálltak egy brazil gőzösre, a Desterróra, amelynek úti célja Florianapolis volt. Annak idején ezt a területet Desterrónak nevezték. A hajó még néhány napig a szorosban maradt. Onnan átkerültek egy teherszállító hajóra, amelyet a Hoepcke cég bocsátott a rendelkezésükre egészen Itajatig, hogy aztán újból áttegyék őket egy másik kis gőzösre, amelynek Progresso volt a neve. Ennek wti célja Blumenau volt. Itt az akkori Holetz szállodában helyezték el őket." , Blumenauból szekereken folytatták az útjukat az Ada folyóig. Onnan gyalog hatoltak keresztül a Szűz-erdőn, ösvényeket nyitva egészen Alto Garibaldiig. Később utat is készítettek a jaraguái Itapocú folyó partjáig. Ezt állami költségen egy bizonyos Moser úr irányításával végezték 1892-ben. A magyar csoportot a következő családok alkottak: Watzkó, Peng, Michel Peng, Joseph Madel, Grumiker, Leschowicz, Hordi, Bechel, Ersching, Ruysan, Tischner, Stenger, Schwarz, Steinmacher, Erhard, Panstein, Pinter, Steierlein." Keserves, rendkívüli megerőltető úton jutottak , álmaik földjére". Az egyik telepes leszármazottja így beszélte el ezt a vándorutat: , A 22 parasztcsaládból álló "szállítmány" a blumenaui Emigránsok Barakkjából — asszonyokkal, gyerekekkel és szerszámokkal megrakott — szekereken haladt. Megálltak Pomeránosban, végül az Ada folyónál, ahol véget ért a szekérút. Utána hegymenetben hat kilométert gyalogoltak, szakadékok és mély barlangok felett, amelyeket sötét és rejtelmes erdő borított." Az élet megkezdése szintén nem volt könnyű feladat. , El lehet képzelni, milyen nehézségekkel járt, mire a magyarok berendezkedtek Jaraguán. Kezdetben a mindennapos szükségleteik beszerzését Itapocúzinhóban végezték, ahová csak a folyón keresztül juthattak el. Elindulván arról a pontról, amit addig Jaraguá 84-nek ismertek, a Jaraguá folyón — majd később az Itapocú folyón haladva, eljutottak a Gottlieb Stein egyik a/vállalatához.? Jaraguázinho vidékére 1891 körül érkeztek telepesek, Jaraguá 84 vidékére kisebb magyar csoportok is jöttek. Ennek a nemzetnek a bevándorlói a következő tisztások és patakok közelében telepedtek le: Corina, Rodrigues, Jararaca, Wendelino, Fausta, Cacilda, Alice, Hangaros , Magyarok patakja", Cascata, Pedras , Kövek patakja". Az utolsó csoport a Molha-pataknal kapott földet. Az első munkások az útépítésnél, a csatornaásásnál, hidfék és hidak építésénél kaptak munkát. Ezekkel a munkákkal részben ki tudták fizetni a földet, amelyen berendezkedtek. A fizetés határideje öt esztendő volt, kamatok nélkül." 383
