Stranica 376 [376]
OCR
A XIX. és XX. század folyamán az egyének új csoportosulása jött létre. A gazdasági életben az egyes tőkések és munkások egyaránt összeálltak, hogy közös érdekeiket hatékonyabban érvényesíthessék. Kifejlédik az egyénekben a tudatos szolidaritás morálja. Az egyén most már tudatosan rendeli magát egy csoport érdeke alá s így új fegyelmet, esetleg nagyobb vonalú, messzebbre ható tervező előregondolást tanul. Cselekedeteiért most már egy összesség előtt felelős. Az egyének versengése más formában folytatódik a csoportok és osztályok borzalmasabb érdekharcában. A nagy egészeket átfogó tervező öntudat napjainkban szükségszerűen fejlődik és kezd érvényesülni mindenfelé. Azonban korunkban minden tervezés pártos: bizonyos csoportok érdekében más csoportok ellen történik. Bármily veszélyes is egyelőre ez az állapot, pozitív erkölcsi tulajdonságokat fejleszt ki: önfegyelmet, előrelátást és átfogóbb felelésségtudatot. Ezzel szemben a tömegnek mint olyannak az aktívvá válása az észszerűség mellett a politikai erkölcsöt is veszélyezteti. A magas politika irányítása mindig , többfenekű morált" követelt meg, mert területén a , Staatsráson" erőszak-morálja és a keresztény ember munka-morálja összeütközésbe került. Ennek tudatos elviselése és a felelős magatartás megőrzése eddig kis vezető csoportoknak volt nehezen (és nem mindig) győzött feladata. A demokratizálódás rövid idő alatt mindenkit beavatott a machiavellizmusba, ez azonban nem vezethetett a diplomatáik hosszú nemzedékek alatt kifinomult iróniájának általánossá válásához, hanem a munka erkölcsének megbomlásával és a primitív indulatok előretörésével kellett járnia. A tömeglélek válságaiban (pl. a háborúban) a tömegek fölszított és föltörő indulatai a pallérozottabb rétegekre is átterjednek, az uralkodó rétegek cinizmusa pedig fokozottabban hatja át a tömegeket. Az észszerű moralitás teljes hiánya, az indulatok gáttalan tombolása és a tudatos cinizmus irányadóvá válása a háborús pszichózis legjellemzőbb vonásai. A mai társadalmat széles vonalon az jellemzi, hogy a demokrácia kerülőútján irracionális tömegek ragadták magukhoz a hatalmat és korunk pompás technikai felkészültsége indulataik szolgálatába került. A diktatúra nem ellentéte a tömeguralomnak, csak azt jelenti, hogy a tömeg pillanatnyilag engedelmeskedni akar. Viszont tapasztaljuk, hogy a sajtó és rádió kizárólagos birtoklásában rövid idő alatt egységes mederbe lehet terelni óriási tömegek hangulatát, vágyképeit és felgyülemlett gyűlöletét. A céltudatosan felhasznált modern technika és tömeglélektan azonban a sree nyitja meg korunk előtt. , De ki tervezi a tervezőt?" — ennek a kérdésnek fölvetésével zárta le M[annheim] előadását és két irányban adott ujjmutatást a feleletre: 376
