Stranica 368 [368]
OCR
Miután a szerző bemutatta a jogok és kötelességek genezisét és egymáshoz való viszonyát, a kötet második részében hat kulcsfogalmat vesz górcső alá: végigkíséri az udvariasság és a szocialitás, az elismerés és a tisztelet, az empátia és a hasonlóság jelentéstörténetét. Bár első pillantásra banálisnak tűnik ezek fontosságára figyelmeztetni, antropológiai és művelődéstörténeti szempontból egyaránt nagyon mélyen gyökerező fogalmakról van szó, amelyek stabilan megalapozhatják az együttélés teljes szabályrendszerét a plurikulturális nyugati társadalmakban A társadalmi együttélés kellően általános és semleges alapját az udvariasság és a társaságkedvelés reneszánsz ideáljára építve Shaftesbury alakította ki: , Egyáltalán nincs szükség normákra, ahol maga a szocialitás a végső és átfogó norma. A politikai, vallási, etikai értékek nem játszanak szerepet ott, ahol a civilitás normája uralkodik. Az angol polgárháború és a puritán teokrácia traumatikus tapasztalata után, amely mindössze két emberöltővel korábban zajlott le, Shaftesbury a szocialitás önértékét hirdette, amely az udvariasságon alapult." Ezen a semleges alapon az egyéneket és a közösségeket — különös hangsúllyal az identitásukban, közösségi létükben, történelmi örökségükben megrabolt közösségeket — megillető elismerés jelenti az együttélés elsődleges feltételét. Jóval szigorúbb és összetettebb a tisztelet fogalma. Több évszázados fejlődés vezetett a pusztán a társadalmi státusnak kijáró tisztelet premodern formáitól a teljesítményt megillető tiszteletig, majd a társadalmi kirekesztettséget felülíró, és végül a kulturális különbözőségeket igenlő kultúráját csak akkor illeti tisztelet, ha az nem ellentétes az emberi méltóság és a békés együttélés elveivel. Az elismerés és a tisztelet statikus jellegén túlmutat, aktivitást, együttműködést feltételez az empátia fogalma. Többet implikál a rokonszenv és az együttérzés antik és keresztény gyökerű fogalmainál, és más alapokra is helyezi az én és a másik kapcsolatát: nem pusztán a másik megértéséről, vagy a másikkal való együttérzésről van szó, hanem a másikért való érzésről (das Fühlen fiir andere) a társadalmi és kulturális különbségeken túli hasonlóság alapján. Az empátia ráadásul sokkal bonyolultabb lélektani jelenség, mint a hasonlóság puszta felismerése: , felülemelkedik a különbözőségeken, anélkül, hogy feloldaná azokat". A három fogalompár által jelölt kötelességek elfogadása természetesen önkorlátozást jelent: az egyre összetettebbé, sokszínűbbé váló társadalmaknak a saját működőképességük és békéjük érdekében önmagukat kell kötelezniük ezeknek az elveknek a betartására. Assmann itt egy veszedelmes fejleményre figyelmeztet: a párhuzamos társadalmakban — egyelőre kisebb léptékben és fragmentáltan, de nem kevesebb erőszakossággal — ugyanaz a kirekesztés valósul meg, amelyről az elmúlt évszázadokban oly sok keserves történelmi tapasztalatot szereztünk. A plurikulturális társadalom evvel szemben a sokféleségre, a kulturális különbözőségre épül — lényeges, hogy a pluralitás nem FENN NN TE Hl? ST YEN napiként való felfogását." 368
