OCR
Egy új társadalmi szerződés alapvonalai Erdős Zoltán A 2015 őszén kibontakozott menekültválság élesen megosztotta az európai politikai diskurzust. Az egyik oldal a humanizmus és a felvilágosodás értékrendjére hivatkozva érvelt a menekültek befogadása mellett, a másik oldal ugyanakkor a keresztények számbeli arányának drámai csökkenésétől tartva a keresztény Európa hanyatlását vizionálta, és elutasította a menedékkérők megsegítését. A konfliktus hazánkban jobb- és baloldal, nemzetközi távlatban pedig nyugati és közép-európai államok szembenállásaként jelent és jelenik meg. Messzire vezetne az a felvetés, hogy a két oldal hivatkozási alapja, a kereszténység, illetve a humanizmus és a felvilágosodás értékrendje nem egymás ellentétei, hanem egyazon civilizáció, egyazon történelmi folyamat részei, ennélfogva hamisnak bizonyul maga az oppozíció. Szintén csak utalni tudok arra a kérdésre, hogy hogyan instrumentalizálódnak nyers politikai érdekek mentén a két szembe állított eszmerendszer alapértékei, alapvető fogalmai (elegendő itt a migráns és a menekült szavak konnotációira utalni). Ne bolygassuk a menekültválság történelmi hátterét, világpolitikai és a klímaváltozással kapcsolatos összefüggéseit, azaz a felelősség kérdését sem. Tekintsünk el attól a problémától is, hogy miért kell félteni a kereszténységet, miért nincs — hogyha valóban nincs — tényleges integráló ereje a keresztény kultúrának, azaz milyen értelemben, milyen előjellel beszélhetünk az európai kereszténység gyengüléséről. Ne foglalkozzunk avval a végletesen pesszimista — vagy ellenkezőleg: cinikus — megfogalmazással sem, amely szerint valójában nem létezik jó választás az emberi jogok önmagából kifordult, önfelszámoló nyugati kultusza és a , keresztény szabadság" eleve hiteltelen módon képviselt közép-európai retorikája között. Elegendő arra a köznapi tapasztalatra utalni, hogy a menekültválság komoly kihívást jelentett és jelent az európai országok számára, alapjaiban kérdőjelezi meg többségi és kisebbségi kultúrák együttélésének megszokott kereteit, a társadalmi alrendszerek működését — általánosabban fogalmazva az évszázadok alatt kialakult, kialkudott, kiharcolt társadalmi szerződés érvényét. Ez a közhelyszerű megállapítás a kiindulópontja a kultúratudós A leida A ssmann javaslatának egy új társadalmi szerződés megteremtésére. Aleida Assmann a heidelbergi, majd a konstanzi egyetem tanára, pályáját az angol irodalom és az irodalmi kommunikáció történetének kutatójaként kezdte, de az 1990-es évek óta a kulturális és kommunikatív emlékezet kérdései foglalkoztatják. Ezen a területen több, már kortársként is klasszikusnak számító művet publikált férjével, az egyiptológus Jan Assmann-nal közösen. Munkásságukat Európa-szerte több rangos kitünte365