Stranica 361 [361]
OCR
Az aranykorra való visszaemlékezés, amikor a spanyol lakosok békében és jólétben éltek, nemcsak az áldozati retorika fontos építőköve, hanem döntő szerepet játszik a heroizálás frame-jeiben is. Ezidáig kevés kutatás foglalkozott a kollektív emlékezet és a kollektív akció közötti kapcsolattal, így keveset tudunk arról, hogy a társadalmi csoportok emlékezete hogyan befolyásolja a csoport tagjait a politikai részvételben). Az eddigi eredményeim azt mutatják, hogy a kollektív emlékezet aktivizálja az adott csoportok tagjait, olyan módon, hogy erősíti társadalmi öntudatukat. A kutatási adatok igazolják, hogy az , arany múlt" és a korábbi társadalmi ellenállás emlékei, amikor az újonnan érkezett spanyol lakosoknak saját maguknak kellett kiállniuk a jogaikért a helyi önkormányzatnál, pozitívan hatottak a mobilizációs folyamatokra. Ezek a korábbi lokális harcokról szóló narratívák egy keretet alkottak és ennek tükrében ábrázolták a jelenlegi, gettósítás elleni küzdelmüket. Továbbá, a kemény munkáról és a lakosok elhivatottságáról szóló történetek biztosították az aktorok számára a szükséges érzelmi energiát, ami elengedhetetlen a kollektív cselekvéshez. A kollektív emlékek segítségével az áldozati szerep uralkodó érzelmeit, mint például a személyes sértettséget, tehetetlenség-érzetet, csalódottságot és frusztrációt, aktivitást elősegítő érzelmek váltották fel, mint pl. a düh, a felháborodás, és a cselekvési kényszer." Egy adatközlőm kijelentette: , Tudod, a szüleim Andalúziából jöttek ide egy fillér nélkül. És kemény munkával kikaparták maguknak és a gyermekeiknek a gesztenyét. Keményen dolgoztak, kemény életük volt. De harcoltak. Mi is harcolunk a környéken. Itt nőttem fel, én ide kötődöm, nem fogom feladni, nem fogok elmenni. Az előző generáció erős volt, és erős gyerekeket nemzettek. A szüleim és a többiek harcoltak az önkormányzatok ellen, elszenvedték a diszkriminációt, de harcoltak tovább a jogaikért. Nem vagyunk mi sem kis nydpicok...” Konklúzió A nagyfokú mecsetellenesség Katalóniában fontos társadalmi, politikai és jogi következményeket vont maga után. Számos esetben a mecsetellenes akciók sikeresek voltak és meggátoltak új mecsetek létrehozását az adott környéken. Jordi Moreras szerint a régióban 2003 óta csökkent az új mecsetek építésének aránya; ezt azzal magyarázza, hogy a muszlimok tartanak a helyiek esetleges ellenséges érzelmeitől. A mecsetellenes retorika hasznos forrásnak bizonyult a konzervatív és szélsőjobboldali politikai pártoknak (mint például a Plataforme per Catalunya), amiknek célja, hogy támogatást szerezzenek azokon a területeken, ahol hagyományosan nem voltak nagy befolyással. A kutatásom azt mutatja, hogy az muszlim-ellenes érzések nem féltetlenül skatulyázfélelmet vagy indokolt aggodalmat, amely racionálisan az érintettek szomszédságában lezajló negatív fejleményekhez köthetők. A katalán mecsetellenes diskurzus meghatározó tényezője nem, hogy a muszlimok nem fehérek/keresztények/európaiak, hanem puszta a jelenlétük a városi térben. Az iszlamofóbia kifejezés egy extrém változattá radikalizálja ezeket a gondolatokat, érzéseket. Az iszlamofóbia kategóriája az összes 361
