Stranica 360 [360]
OCR
vés a felelősök azonosításának függvénye. Az ellenfelek kijelölése, ami a legtöbb esetben kisebb-nagyobb mértékű démonizálást is jelent, egyben egy fontos taktikai fegyver, hiszen az általa generált harag és erkölcsi felháborodás a civil mobilizáció fontos alkotóeleme. A rágalmazás kiterjedt alkalmazása egyúttal az apátia és a közöny politikai-tarsadalmi szerepvállalássá való átalakítására is szolgál. A lakosság gyakran panaszkodik arról, hogy a muszlim bevándorlók a nyilvános tereket , elkommunizálták", , gyarmatosították", illetve jelenlétükkel és cselekedeteikkel ,,beszennyezték”. Nem egyszerűen arról van szó, hogy az invázió megváltoztatta a környék jellegét. Negatívan ábrázolják a bevándorlók kultúráját, értékrendjét , elmaradottnak", , primitívnek" jelenítik meg őket, olyan , civilizálatlan barbároknak", akikből hiányzik a szándék az alapvető polgári normák elsajátítására, és akiknek a jelenléte pusztulást hoz a környékre. Az egyik adatközlőm így szólt: , Nézd, nem vagyok rasszista, de (...) csak próbálj meg itt élni. (...) Ha itt élnél, akkor látnád igazán, hogy milyen piszkosak, zajosak, és hogy mindent elfoglalnak. És még kiváltságokat is élveznek. Ha mecsetet akarnak, hát megkapják. Több joga van egy bevándorlónak, mint nekem. Ez nem jó így!" A mecsetellenes aktivisták úgy érzik, hogy a helyi és regionális politikusok elhanyagolták őket, a bevándorlóknak viszont indokolatlan politikai és pénzügyi támogatást biztosítanak és engedélyezik új mecsetek építését. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a bevándorlókat, hanem a helyi politikusokat és a helyi politikai berendezkedést is bíráljak annak gyengesége, korruptsága és részrehajlása miatt. Annak ellenére, hogy ilyen módon a felelősség, illetve a bűnösség megoszlik a bevándorlók és a hatóságok között, a felfogás, miszerint az állami hatóságok előtérbe helyezik a bevándorlók igényeit a helyi lakosok igényeihez képest, szintén hozzájárul a muszlim bevándorlók elleni negatív érzelmek mélyüléséhez. Egy adatközlőm kijelentette: , Úgy éreztük, hogy a helyi hatóság elhagyott minket. Hihetetlen, hogy röbb joguk van nekik [a muszlim bevándorlóknak], mint nekünk. A helyi hatóságokat a mi problémánk nem érdekli (...) ideépítik nekünk a mecsetet, hogy minél messzebb legyen a saját környéküktól! Ahol ők [a helyi képviselők] élnek, természetesen. Nem törődnek ezek itt semmivel, nézd meg ezeket a padokat (...) piszok mindenütt..." Heroizáló frame-ek A harmadik momentum Burke melodráma-modelljében a heroizálás, ami a mobilizáció fontos mozgatórugója. A heroizálás célja az, hogy a kollektív energia által keltett intenzív érzelmeket, mint a harag és a felháborodás, konkrét politikai cselekvéssé alakítsa át. A mozgósítás egyik alaptétele egy olyan diskurzus felépítése, ami veszélyt és fenyegetést sugall, de egyben az aktorok potenciális politikai erejét és kepésségét is dicséri. Miután a közvéleményt meggyőzték a fennálló veszély nagyságáról, az aktivistáknak el kell hitetniük a potenciális aktorokkal, hogy képesek változást előidézni. Tehát a társadalmi mozgalmak drámáiban nemcsak a bűnösök szerepét, hanem a hősökét is meg kell formálni, azokét, akik majd harcolni fognak az elkövetők ellen." 360
