Oldal 344 [344]
OCR
korukban lecsökken, így tartásuk már nem gazdaságos. Ekkor levágják őket, amit a szaknyelvben selejtezésnek neveznek. Az ínyencségnek számító borjúhúsról érdemes tudni, hogy az állatokat ehhez alig néhány hónapos korukban kell levágni, hogy kielégítsék a fogyasztók különleges igényeit, akik rendkívül kényesek a hús színére, állagára, ízére, és egyáltalán nem finnyásak, ha mindezért kisbocikat kell lemészárolni. Emily szobra — az állati jogok emlékműve Lado Goudjabidze alkotása, Sherborn, Massachusetts (Forrás: Wikimedia Commons) Nincsenek jobb helyzetben a disznók sem. A kismalacokat korán elválasztják anyjuktól. A sertések rendkívül szűk helyen, sivár környezetben tengetik életüket, ahol a disznókra jellemző normális viselkedésre nincs lehetőség. Talán még ennél is elkeserítőbb az, ami a baromfikkal történik. A tojástermelésben például csak a női ivarú egyedekre van szükség, hiszen a kakasok nem tudnak tojást tojni. A húsuk miatt sem éri meg felnevelni őket, mivel a tojástermelésre kitenyésztett változat ehhez túl gyönge minőségű. Ezért aztán a tojásból kikelő kiskakasokat elgázosítják. Ez csak hazánkat tekintve is több millió fiatal állat megsemmisítését jelenti minden évben. Hogy a tojótyúkok jobban járnak-e, az egyáltalán nem biztos. A legelterjedtebb ketreces tartásban az egy tyúkra jutó férőhely 750 cm?, ami alig valamivel több, mint egy A4-es papírlap mérete. Egész életükben egyetlen egyszer sem tudják kényelmesen kinyújtóztatni a szárnyaikat. A sokkal humánusabb bio- és szabadtartás sajnos egyelőre kevéssé elterjedt Magyarországon. A mikor a tojótyúkok tojástermelő képessége nagyjából másfél éves korukban lecsökken, tartásuk gazdaságtalanná válik, ezért levágják őket. Természetes élettartamukat ekkor még meg sem közelítették. Per344
