Oldal 341 [341]
OCR
annyit tesz, mint , az emberi tevékenység eredményeképpen bekövetkezett ökológiai változások" történeti—néprajzi, társadalmi és műveléstechnikai, földhasználati és vízrendezési, tájkép-formálási vagy birtokjogi problematikáinak megannyi vetülete, melyek összességükben az élhetőség és életlehetőség, a gazdálkodási racionalitás vagy a táplálékbiztonság kortárs kérdéseinek számtalan vetületéig vezetik el a kutatókat." Ha e kérdéskörökkel lényegében egész kutatói és akadémiai pályája során, több mint ötven évig kitartóan foglalkozó Andrásfalvy Bertalan bevezető és alapozó munkájából" nem is merészkedhetnék a szövegsűrűség és halmozott szakértelem legcsekélyebb momentumának megidézésére sem, nem lehet elkerülni, hogy megemlítsem az akadémikus professzor, egykori kulturális miniszter, tanszékvezető egyetemi tanár kutatói körét: a Tanszék hallgatóit, doktoranduszait, akik közreműködtek a kötetcímben is határolt térség különböző tájain végzett kutatásokban (példaképpen, de nem teljes körűen Béres Sándor, Dobai Szilvia, Farkas Judit, Máté Gábor, Pákozdi Ildikó), a rokon tudásterületek jeles képviselőinek egy másik generációját (Dóka Klára, Filep Antal, Frisnyák Sándor, Néma Sándor) és a Kárpát-medencei térség levéltáraiban, múzeumaiban, tájnéprajzi vagy geológiai intézményeiben kutatók körét (Fodor Zoltán, Géber József, Hosszú Csaba, Kiss Andrea, Szabó Péter, Tanai Péter), akik valamiképpen mind Andrásfalvy , tarisnyájából" nőttek ki, vagy részesedtek a közös kutatás vállalásából. Vargyas Gábor, aki nemcsak a bevezető szavak rétora, hanem jó ideig a Tanszék vezetője, a kutatás történeti előzményeinek és a témakör örökségének vállalója is volt, mindezen tárgyterületek mellett nem pusztán a könyv és a program célját, a munka lefolyását ismerteti, hanem kiemel egy, a fent említett komplexitás értelmében fontos momentumot is. A térség ökológiai felületeinek és területeinek nem mellőzhető szereplője volt a török , hódoltság utáni telepítések, a különböző etnikumok újrarendeződése a Kárpát-medencében", valamint hogy a vízrendezési tervek, a szőlőtelepítések és a filoxéra, az erőszakos kollektivizálás és a nagyüzemi gazdálkodás, a kártérítés és utóbb a privatizáció során ugyancsak bekövetkező változások nem csak antropogének voltak, hanem egyenesen antropológiaiak is. A változások nyomon követése, a beavatkozások térképezése, a korábbi (például Vásárhelyi Pál 1823-1845 között készített, mintegy 2200, eddig kiadatlan térképe, a Duna-mappáció? alapján rekonstruálható) és a mai állapotok összehasonlító vizsgálata valóban nem csupán a földfelszín látható lenyomatait foglalja magába, hanem olyan izgalmas részkérdéseket is, mint Farkas Judit alapos áttekintő elemzése, ! mely a tájgazdálkodás és a térségi megtelepedés sajátos példájaként bemutatja, hogy a magyarországi Krisna-völgy kipusztuló tanyahelyből nemzetközi rangú biofarm, a Hare Krisna-mozgalom központja és évente több ezer érdeklődő turisztikai látványossága lett. Ez fényes példája annak, hogy akár etnikai, akár hitelvű, akár lokális vagy globális formában az ökológiai tudatosság olyan tanúsága lett életképessé, amely (mintegy az egész hajdanvolt , Kert- Magyarország" világképet egyetlen település miliőjébe sűrítve) mintázatát adja a pozitív változásoknak is. 341
