Oldal 333 [333]
OCR
olyan hatalmas és távoli területeket rejt magában, ahol a természet az úr, a maga csendes és érintetlen szépségében"? A korábbi drámai erejű, fekete-fehér albumai, az Other Americas (A másik Amerika, 1986), a Workers (Munkások, 1993), a Terra (1997), a Migrations (Vándorlók, 2000), és az Africa (2007), meg számos más könyve után az Egy álom illata című film (2015)" mutatja föl a hasznos, életmentő, a Földnek hódoló, drámaian alázatos munkával a gyarapodást szolgáló kávéültetvényesek emberi nagyságát és esztétikai fennségű fotókkal tiszteleg a teremtő értelem előtt. A Genesis Project és a Salgado alapította Instituto Terra épp arra készteti a nézőket, hogy tudatosítsák önmagukban, milyen károsodást okozunk saját bolygónkban puszta létünkkel is, mert nemcsak nem ismerjük az állatvilágot, a természeti tüneményeket és őslakos népeket, de vakok és felelőtlenek is vagyunk a megoldás keresésére, meglátására, vállalására. Persze, bölcsészhez illő merengésre, művészi fájdalmasságra, életunt lemondásra könnyen késznek mutatkozunk. A cselekvés, a kivédés technikái, a túlélés felelőssége fordulatot vett: ma már nem az a kulcskérdés, sikerül-e a természetet leigázni, kizsákmányolni mindazt, amit az ember technikai fölényével még lehet. Hanem inkább az, amit Salgado 2004 és 2011 között tett, több mint harminc utazása során fölhalmozott tapasztalata nyomán úgy fejezett ki: , A Genesisben a kamerámon keresztül a természet szólt hozzám. Megtiszteltetés volt hallgatni". , Salgado új dimenziót ad a fekete-fehér fotózásnak. Műveiben a tónusok vibrálása, valamint a fény és az árnyék kontrasztjai a régi nagy mestereket, például Rembrandtot és Georges de La Tourt idézik. Mit láthatunk a Genezisben? A Galapagos-szigetek állatfajait és vulkánjait; pingvint, oroszlánfókát, kormoránt; az Antarktika és a DélAtlanti-óceán bálnáit; brazil aligátort és jaguárt; afrikai oroszlánt, leopárdot és elefantot; az Amazonas-esőerdő mélyén, elszigeteltségben élő zo’é törzset; a NyugatPápuán élő kőkorszaki korowai népet; a szudáni nomád szarvasmarhatartó dinka törzset; a sarkkörön élő nomád nyenyeceket és rénszarvas csordáikat; a Szumátrától nyugatra fekvő szigeteken élő őserdei mentawai közösséget; az Antarktisz jéghegyeit; Közép-Afrika vulkánjait és a Kamcsatka- félszigetet; a Szahara sivatagot; az Amazonas mellékfolyóit, a Negrót és a Juruát; a Grand Canyon szurdokait; Alaszka gleccsereit, és még sok mást" — szól a kiállítás ismertetője." Salgado az idő néma drámáit jeleníti meg kamerájával, portréival, vége-hossza-nincs történeteivel. Hirdeti, magyarázza is mindezt, ahol és amikor csak teheti." S amikor minderről hosszú pálya- és élettörténeti filmben vall Wim Wenders és Juliano Ribeiro Salgado készítette portréfilmjében, ahol helyenként főszereplőként, vallomásos cselekvőként, másutt meg résztvevő filmkészítőként a Bolygó iránti tiszteletét előbb az Ember, az Alkotó Ember iránti tisztelet fohászává teszi." 333
