OCR
Salgado megtiszteltetése Egy ökofotó-kiállítás a műcsarnokban A Gergely Andras Hónapokig tartott nyitva a budapesti Műcsarnokban a világ egyik legrangosabb vizuális művészének, a fotó nemzetközi hírű és rangú mesterének nagy, korszakos tárlata. Az 1944-ben Brazíliában született Sebastiáo Salgado fotográfus GENESIS címen foglalta össze üzenetét, mely nem valamiféle rock-rajongói falfirka csupán, hanem ténylegesen is szoba-fal méretű fekete-fehér fotók őrületes barlangrajz-lenyomata, korunk civilizált , ősemberének" elbeszélése 245 fejbekólintó alkotás formájában. Olyan projekt volt ez, mely nem titkolt szándéka szerint hogy öt földrészen, mintegy harminc expedíció során megismert tájakat gyűjtött, ahol korunk nyomasztó hatásaitól még mentes tájakat és élővilágot fedezhetett föl. Az alkotó érintetlen tájakon járt, melyek azonban már nem érinthetetlenek az ember által, pusztuló világokba világított be, melyek magukon viselik a Teremtés alanyának dögletes lenyomatait. Elvadult sziklákra kapaszkodott föl, hogy rálátása lehessen a létezés mélységeire, jéghegyek közé utazott, hogy , szánkázó" pingvineket és éhező rozmárokat fotózzon. Örökké mozgó homokdtnéket, testékítő bennszülötteket, rénszarvas-terelő nyenyec pásztorokat, ajaktányéros etióp asszonyokat, aranybányászokat, háborúzó és menekülő népeket, amazóniai halászokat, esőerdőket és pusztuló szikla-erődöket örökített meg. Az alapképlet, a kiinduló helyzet egyszerű, mondhatnánk: szinte újsághírre sem méltó... Egy fotós, aki fotóz. Véletlenül kezdi, huszonhat éves, mire átlát először egy optikán. Ráébred a tennivalójára, még színes képekkel is kísérletezik. Aztán már a témakörökön is átlát. Történéseket, tájakat, embereket örökít meg, majd messzi népek létmódját, , egzotikumokat", alkalmiságokat. Ám erre következően belesodródik a mélységekbe. Aranybánya, környezeti konfliktusok, munkások a világ különböző tájain, olajmunkások, hajómunkások, halászok, eltiinéfélben lévő létmódok. Majd a migrációk, menekülők, kiszolgáltatottak, éhség, természeti katasztrófák, demográfiai válságok, háborúk, alávetettség, űzöttség, halál. Majd még halál, meg pusztulás, meg reménytelenség, kietlenség, részvétlenség, gyilkolás, rablás, erőszak, végzet. Mindenütt, ahol csak járhatott, járt, s túlélte. Innen, ettől kezdve már csak menekül. Kilép (ha egyáltalán ki lehet lépni a planéta ártalmaiból és politikai—katonai—gazdasági őrületeiből), hazatér apja brazíliai farmjara, a pusztuló hegyek kiégett fái, kipusztult növényzete, letarolt erdői közé, vissza a kezdetekhez, saját kezdeteihez, meg az élet esélyeinek bölcsőjéhez. Lemond, kiégetten 331