Oldal 327 [327]
OCR
közbelépnek, hiszen több oldalról is biztosították a tüntetőket a szabad véleménynyilvánításról. Fontos megjegyezni, hogy bár az agresszív és békés tüntetők célja, azaz a WTO üléseinek bojkottja nem különbözött egymástól, a csoportok a tüntetés módszerében és jellegében nem értettek egyet. Ezzel kapcsolatban a demonstrálók vezetői is vitába keveredtek egymással. A DAN tagjai a későbbiekben is tagadták azt a tényt, hogy a demonstrálók bármelyike is erőszakot követett volna el valamely személy ellen, a kirakatok betörését és a kukák dobálását, rongálását ők nem minősítették erőszakos cselekedetnek. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy a radikális csoportok anarchista, antiglobalista és szélsőbaloldali indíttatásúak voltak, sőt, az erőszakos fellépéséről hírhedt Black Bloc is jelen volt, amely biztossá tette a zavargások kirobbanását. Egyes források szerint a békés tüntetők közül sokan tudni vélték, hogy lesznek majd bajkeverők, arra viszont egyik szervezet sem számított, hogy a rendőrséggel is szembe kell majd szállniuk. A seattle-i polgármester — látva az erőszakos akciók eszkalálódását — külső nyomásra végül elrendelte a beavatkozást, bevetette a Nemzeti Gárdát, valamint szükségállapotot hirdetett a városban, és reggel hét órától másnap hét óráig kijárási tilalmat rendelt el. Az intézkedés mögött húzódó nyomós okok a következők voltak: s egyre növekedett az agresszív tüntetők száma, akik a vezetés szerint törvénytelen cselekedeteket vittek véghez; e a helyi és a világsajtó folyamatosan a seattle-i eseményekről írt és beszélt; e Bill Clinton elnök érkezését várták. 327
