Page 324 [324]
OCR
A demonstráció céljaként a WTO miniszteri tanácskozásának berekesztését fogalmazták meg. Hogy mi okból volt tapasztalható ekkora eddig nem látott összegfogás a Civilek között? A válasz a kollektív elégedetlenségben és haragban keresendő, amelyet leginkább a következő tényezők váltották ki: s egyre több ipari üzemet telepítettek a harmadik világba; s kizsákmányoló, gyakran veszélyes munkakörülmények között foglalkoztatva az embereket; e és figyelmen kívül hagyva a környezetvédelmi szempontokat. Lényeges momentumnak tekinthető tehát az a tény, hogy a , csata Seattle-ért” azért bizonyult sikeresebbnek az előző tüntetéseknél, mert az eddig egy-egy problémával foglalkozó szervezetek most egy közös cél érdekben tudtak összefogni és együttműködni. Szociálpszichológiai szempontból vizsgálva az esetet, egyértelműen állítható, hogy a szervezetek a globalizáció pozitív hatásainak (mint például a gyors információáramlás és a közös identitástudat megléte) köszönhetően voltak képesek egymással felvenni a kapcsolatot és értesülni a világ kizsákmányolt társadalmainak problémáiról, megteremtve ezzel egy olyan közös identitást, mely képessé tette őket a WTO elleni fellépésekre. A hasonló nézeteket valló és a szolidaritást fontosnak tartó szervezetek így saját elégedetlenségüknek kollektíven tudtak hangot adni. Ki kell emelni az internet adta lehetőségeket, melyek segítségével az egymást személyesen nem ismerő, de adott kérdésekben egyetértő emberek kapcsolatba tudtak lépni egymással. Ez a módszer az 1990-es évek viszonyai között sokkal inkább bizonyult költséghatékonynak és gyorsnak, mint a postai vagy telefonos kapcsolattartás. A fejlett információs és kommunikációs technológiáknak köszönhetően a nemzetközi civil szervezetek és egyéb mozgalmak tagjai koalíciókat alkotva tették hatékonyabbá a közös célok mentén létrejövő demonstrációk szervezését. Ezen kommunikációs színterek segítségével olyan, nemzeteken átívelő, közös ,,ellen-identitas” (a globális civil szervezetek képviselő ugyanis egy , közös én" létrehozásával tudtak fellépni a WTO-val szemben) alakulhatott ki, amely a korábban nem látott módon volt képes összefogni a szervezeteket. Sokkal hatékonyabban, gyorsabban szerveződhettek a mozgalmak, és a különböző országok szervezetei között is létrejött egy gyorsabb kommunikációs forma. A tiltakozások valójában nem csak a WTO miniszteri tanácsának berekesztése, hanem általában a nemzetközi intézmények által irányított pénzügyi és kereskedelmi rendszer ellen szerveződtek. Azaz a demonstráció nem csupán az államok ellen szólt (mint az 1960-as években), hanem a multinacionális cégek és a nemzetközi gazdasági intézmények ellen is. Ebben a tekintetben a globalizálódó világ csírái ellen léptek fel a tüntetők, hiszen az akkor bő két évtizede létrejövő globalizáció nemhogy csökkentette, hanem tovább súlyosbította az egyenlőtelenségeket. A harmadik világ országainak kizsákmányolása, elnyomása már nem csak egy-egy kihasznált ország problémájává vált, hanem azoké a fejlett országokban élőké is, akik szolidaritást vállaltak ezekkel az államokkal. A seattle-i csata dokumentációjából egyértelműen kitűnik az is, hogy a harmadik világból származó politikusokat, küldötteket is megérintették ezek a célok. Ők 324
