Oldal 318 [318]
OCR
szolgálja, ugyanakkor mint a vagyonfelhalmozás eszköze, a hatalom eszközeként uralkodik is felette." Honnan ered ez a kettősség? Egyszerű takarékosságból, vagy merő emberi számításból, gyarlóságból, nyereségvágyból, félelemből, hogy mi lesz holnap stb., előbb-utóbb minden kibocsátott pénz — a klasszikus kép szerint — valamilyen ládafiában köt ki. És a ládafia tulajdonosának puszta megélhetését biztosító pénznél több pénzt onnan az égvilágon semmi mással nem lehet előcsalogatni, mint kizárólag kamattal. , Nincs kamat = nincs pénz. Ha nincs pénz, nincs árucsere; ha nincs csere, munkanélküliség lesz; a munkanélküliség eredménye pedig az éhezés. Mielőtt azonban éhen halunk, inkább megfizetjük a kamator"" — mondja zseniális szerzőnk. Pénz hiányában ugyanis mind a termelő, mind a fogyasztó szükséghelyzetbe kerül. A termelő azért, mert a terméke tönkremegy; a fogyasztó pedig azért, mert nélkülözi azokat a dolgokat, amelyek elcserélése érdekében áruját a piacra vitte. Vagyis a pénztulajdonos merő önzésből, haszonlesésből, a piac fölötti hatalmából fakadóan zsarolni képes a piac többi szereplőjét, pusztán amiatt, mert az ő áruja, a pénz, anyagában romolhatatlanul várakozni képes a ládafiában, amely napjainkra már többnyire egy rubrikában nyilvántartott szám. Történelmileg tehát a kamat csak ezen jogtalan hatalom és erőfölény nyilvánvaló eredménye. Mivel a tőkegazdaságban a csereeszköz és a megtakarítás eszköze azonos és kamattal terhelt, a munkamegosztás értelme nem az lesz, hogy mindenki gazdagodjék, kön-nyebben boldoguljunk és a közösség rövid és hosszú távú érdeke szerint gazdálkodjunk, hanem a termelést a pénz kamatozása szabja meg. Emiatt van egyfelől növekedési kényszer a rendszerben, amely környezeti (ökológiai) válsághoz vezet, másfelől kétosztatúvá válik a társadalom, ami a gazdagok és szegények közötti olló évszázados és folyamatos nyílását jelenti (szociális válság). Ráadásul a kamaton keresztül a piac és annak szellemisége (pénzuralom!) szó szerint mindent maga alá gyűr (értékválság, erkölcsi válság stb.; vagy ahogy a teológus fogalmaz: , az európai civilizáció áru- és csereelve [...] társadalmunk lelki alapjaiba is beépült, s a maga módján gyarmatositotta az emberi szíveket"). Összességében tehát a kamat okozta fenntarthatósági válságról beszélhettünk. Silvio Gesell zseniális ötlete , mindössze" a következő: mivel a termelő (árutulajdonos) áruja a természet kényszere alatt van, ? úgy igazságos, erkölcsös és jogos, ha a pénztulajdonost is hasonló nyomás alá helyezzük, ezért (1.) a pénznek, mint csereeszköznek enyhe negatív kamata van; (2.) a pénz puszta forgalmából, ide-oda tologatásából, bárhol való tárolásából egyéni haszon nem származhat; (3.) a törvényhozói főhatalom — és nem a jegybank! — az árumennyiség és pénzmennyiség arányának figyelésével szigorú törvények szerint szabályozza a piacon forgó pénz mennyiségét az infláció és defláció megakadályozására. A csakis a csereeszközre vonatkozó negatív kamat?" mint folyamatos leértékelés miatt olybá tűnik, mintha a csereeszköz az anyagában romlandó lenne, de ez az értékvesztés e — élesen megkülönböztetendő a mostani inflációtól, 318
