Stranica 316 [316]
OCR
Így kezdődött az akkor még a szükségletek fedezésére szolgáló gazdaság, később a társadalom öntörvényűvé vált pénzügyi-gazdasági alrendszerének évszázados torzító és elembertelenítő nyomása a társadalomra. A reneszánsz szó hallatán szinte mindenki pezsgő kulturális, művészeti, tudományos életre, az antik értékek újrafelfedezésére stb. gondol. Mindezek mellett megindult egy másik folyamat is, amely az egyén és közösség középkori társadalmakra jellemző, természetes egységét kezdte ki. Az embernek a családjához, a rendjéhez való kapcsolódása gyengülni kezdett, a hagyományos erkölcsök, addigi kötelező jellegű normák meglazultak. Mindezek mellett előtérbe kerültek korábban egyértelműen bűnnek számító új , értékek" is: pénz- és hatalomvágy, gőg, kapzsiság stb. Évszázadok alatt az egyház folyamatosan tovább gyengül, a társadalom egyre kisebb szeletére van hatása, vagyis — relatíve legalábbis — egyre kevesebb azok száma, akik magukra nézve kötelezőnek tekintik a , mindenki személyesen felelős Isten előtt" reformátori hozzáállást. A nem hívő — nem értvén a lényeget — ebből csak odáig jut, hogy , mindenki felelős"... Miért is? A válasz kézenfekvő: önmagért. Az önmagáért felelős személyiség, a pozitívnak beállított, a maga útját járó ember pedig egyebek közt erkölcsi kérdésekben a saját maga szabályalkotója és bírája. Nagyon vonzó állapot. Ki is alakul az öntörvényű ember, aki senkinek semmiért nem tartozik számadással, mert eszkatológiai távlata egyszerűen nem létezik. , 4 profit és a termelés növekedésének vágya vakká teszi az embereket mindenre, ami ennek útjában állhat"? — írja Harari.'* Az ilyenfajta embernek leginkább csak érdeke van, aztán az egyéni érdekek — összefonódva — lassan megelőznek minden civilizációs és közösségi értéket. Másként fogalmazva a mai gazdasági érdek fokozatosan mindent maga alá gyűr. Ami érdeke, azt gátlástalanul megteszi, ami útjában áll, azt eltapossa, elsöpri. , Így a bűn a jólét alapja" — írta már 1705-ben Mandeville A lázongó kas című versében." A kapitalizmus, helyes magyar nevén a tőkegazdaság egyik hajtóereje az erkölcsöt nem ismerő emberi gyarlóság (önzés, mohóság, kapzsiság stb.), pénzrendszere pedig kiváló erősítője mindennek, mégpedig a kamaton keresztül. A valóság az, hogy a mai közfelfogással ellentétben a kamat a kizsákmányolás és a lopás egy speciális neme,'* ugyanis mások azért dolgoznak, hogy a kölcsönadónak több pénze legyen. Sőt, , a kamatszedés tilalma nem csupán valami szociális-gazdasági rendszabály, hanem hatalmi elv: a pénzuralom megakadályozása" — írta 1947-ben Leonhard Ragaz svájci teolégus.!° Mivel az ember pénz utáni vágyát és a pénz adta hatalmat közvetlenül nem lehetséges tiltani, ezért a mózesi törvények a hatalmat eredményező eszközt, a kamatot tartják, tartották tilalom alatt. Nagyjából 800 éve kezdődött az a folyamat, elsősorban a távolsági kereskedelem erősödése miatt, amelynek során a kamattilalom ellenére egyre többen és többen engedtek a pénz utáni vágyuknak. Ez az átalakulás nagyjából 500 éve fölgyorsult, főként Kálvin megengedő kamatgyakorlata következtében, napjainkra pedig már a kapitalizmus általánossá válásaként, globalizmusként írhatjuk le. 316
