Stranica 306 [306]
OCR
nem a modern társadalmak működése, gondolkodása és életformája a probléma forrása. Ebben a kritikus globális helyzetben indokolt egy teljes elemzés arról, hogy mi okozza a jelenlegi krízist. Hogyan jutottunk el eddig? A múlt évezred utolsó évtizedeiben kialakult és aztán fokozatosan elmélyült egy komplex globális válság, amelyben a társadalmi, gazdasági és környezeti problémák rendkívül bonyolult összefüggésrendszerben jelentek meg. A figyelem középpontjába — a jéghegy csúcsaként — először a környezeti problémák kerültek. Az ipari forradalom óta a gazdasági növekedés mint általános rendezőelv irányítja a nyugati társadalmak életét és értékrendjét. A gazdasági növekedés ugyan soha nem látott biztonságot és jólétet eredményezett, azonban feléli a természeti erőforrásokat, szennyezi és pusztítja a környezetet, növeli a gazdasági és társadalmi feszültségeket, konfliktusokat. A Föld véges rendszer, amelyben nem lehet végtelen gazdasági növekedést megvalósítani. Ezt a tényt Dennis L. Meadows társai a The Limits to Growth (1972) című világhírű tanulmányban publikálták, amely számítógépes modellezés eredményeként született meg. Ez volt az első tudományos bizonyíték arra, hogy a világ téves paradigmában gondolkodik, és a folyamatos gazdasági növekedés álma idővel rémálommá válik: a jelentés szerint a 2020-as években globális összeomlás következik be. A Római Klub első jelentéseként is ismert modell ugyan jelentős hatással volt az akkori tudományos életre, felelős civilekre, azonban idővel háttérbe szorult annak ellenére, hogy többször — 1992-ben és 2004-ben — is megismételték a programot. Fél évszázad alatt rengeteg kutatás folyt, publikáció jelent meg a globális problémákról, közben pedig létrejött a megoldás koncepciója, a fenntartható fejlődés, amely aránylag hamar a világpolitika szintjére emelkedett: 1992-ben az ENSZ, majd az Európai Unió és 2004-ben hazánk is stratégiai elvként deklarálta. Számtalan nemzetközi egyezmény, nyilatkozat, keretszerződés és rengeteg helyi program jött létre szerte a világban, ennek ellenére folyamatosan távolodunk a valódi fenntarthatóságtól. A világ népessége fokozatosan növekszik, egyre több ember egyre többet fogyaszt, a szegények egyre szegényebbek, míg a gazdagok még gazdagabbá válnak, és katasztrofális, egyre táguló szakadék választja el őket. A nyomor vallási-etnikai konfliktusokkal is terhelt, a járványok, polgárháborúk tömeges menekülésre kényszerítik az embereket. A túlterhelt természet egyensúlya megbomlott, jelentős méretben csökken a biológiai diverzitás, és egyértelmű a klímaváltozás ténye. Mindezek együttesen olyan súlyos válságot jelentenek, amelyre nem volt példa a történelem során. Az okokat keresve, a problémák és a válság kialakulása arra a tényre vezethető vissza, hogy helytelenül viszonyulunk a természethez és helytelenül használjuk a természeti és emberi erőforrásokat. A természet része vagyunk, benne élünk. Létezésünk és életmódunk minden feltétele a természettől függ, tehát alárendelt helyzetben vagyunk, ezért önmagunkat alrendszer306
