Stranica 297 [297]
OCR
Megannyi emlékezet Pécs8 kutatótábor, 2020. június 29. — július 3. Balogh János , Talán a nyom a talpamon, a tejutak, a szanaszét, az ahány város, annyi Pécs, az elereszthet, de fogom ..." Bertók László: Talán választott városom (1994) Pécs. Eleresztett, de fogom. Elszegődtem, de mindig velem van. Gyakran látogatom. Mert a térnek azon a részén sok minden kötődik hozzám. A terek, a házak, az utcák, ismerős és ismeretlen arcok. Az illatok, a hangok, a fények, a hangulatok. Nekem szülővárosom. Az ifjú évek, az új élet, a változások küzdelmes vagy boldog színtere. Gyakran hallgatom történetét, itt-ott elejtve, egy épület falán vagy a könyvek lapjain. Pécsiként — mert annak vallom magam — nekem más történetem van a városról. Ahogy mindenkinek, aki itt él: megannyi emlékezet, mint a tejutak, szanaszét, örvénylenek a városban. Majd leülnek egy kávé mellé, találkoznak a téren, egy családi ünnepségen, egy bálban, vagy a templomok padsorai között. És elbeszélik saját történetüket. oper, feltáró munkája. Az általa vezetett Pécs8 Program! kutatótábora ezeken keresztül igyekezett megismerni a város múltját, hogy végül egy nagyobb ívű várostörténeti munkában oldódjon fel.? Nem vagyok történész. Táncpedagógus vagyok, a baranyai táncfolklórt kutatom. És bár elsőre úgy tűnik, ez igen messze áll a várostörténettől, azt kell mondanom, a kulturális antropológia szemszögéből sokkal szorosabb a kapcsolat, mint hinnénk. A századfordulótól a paraszti táncműveltség olyan divattáncokkal bővült, melyeket városi táncmesterek közvetítettek. Nem csak a társas szokásokra és viszonyokra — mint a táncillem, a női szerepek —, de a formai, zenei jellemzőkre is hatással lehetett. Fel kell hát deríteni Pécs táncmestereit, a korabeli táncokat, a falusi társadalom felé közvetített milió azon jellemzőit, melyek hatással voltak a paraszti kultúra átalakulására, és mindezek mellett a városi táncélet szokásaira, helyszíneire, divatjára. Ez pedig már a városantropológia tárgya. 297
