Oldal 294 [294]
OCR
egységet követő fejezetben a két háború közötti eszmetörténeti, népi-urbanus, parasztpárti, ellenállási, svábosítási, közírási korjellemzőit veszik tollukra (Paksa Rudolf, Paár Ádám, Péterfi Gábor, Barta Tamás, Veres Sándor, Bartha Ákos), majd Kelet-KözépEurópa eszmeisége, népiek és radikálisok, hidak és hídverők, szárszóiság és békepártiság, szociáldemokrácia és nemzetiségi politikák kerülnek sorra (Péterfi Gábor, V eres Sándor, Bartha Ákos, Németh Endre, Paár Ádám), ezután a művészeti ágak és az irodalom korszakos hullámai (Papp István, Pál Zoltán, Paár Ádám, Vári György, Hegedűs Gyula, Barta János, Péterfi Gábor, Barta Tamás, Németh Endre írásaiban) — akkor itt társadalmi látképeket, írói eszményeket, hőstípusokat, szatírát, népnemzetiséget, emigrációt és alávetettséget egyaránt föllelhetünk.! A jeles napok, évfordulók, világesemények hazai lenyomatai, Trianon- és Holokauszt-értelmezések, agrárproletariátus és kapitalizmus, népi gondolat és mentális örökségek megannyi verziója nyílik meg az esszék terében (a szerzői kör az előzőekkel egyezik, Hunyadkürti Somával kiegészülve, akivel a , harmadik út" témaköre már A merikába is átível)." Mind a hangsúlyosan méltató és elismerő előszó (Romsics Ignác tollából), mind a szerkesztői előszó és vállalást felhangoló ismertető is érzékelteti, hogy maga a ,,Népiblog” mint közlésforma, műfaji hangnem, érintkezési felület és kibeszélésmód sem lehet függetleníthető (ahogyan a fókuszba emelt 20. század párhuzamos közlésnyilvánossága sem volt mentes) a politikai hagyaték és ideológiai örökség dilemmáitól, parasztpárti vagy populista, kisgazda vagy zöldmozgalmi, emlékezeti vagy mentalitáshistóriai kérdésköröktől (Paár Ádám, Bartha Ákos és Papp István triójának önálló fejezete)." Ebbe a közegbe illeszkedik a , mini szociográfiák" néven összeállított fejezet (Papp István, Bartha Ákos, Péterfi Gábor, Eszenyi Klaudia, Hajdú Rebeka, Szabó András, Paár Ádám és Hegedűs Gyula életképeiből)," hogy zárásképpen a tudás, oktatás, tehetségmentés , klasszikus" szociográfiai tematikáit, a tanyától az iskoláig, a népiskolától a pataki tehetséggondozóig vagy az evangélikus népfőiskoláig vezető utakat rögzítsék (Papp István, Bartha Akos, Kattein-Pornói Rita, Révész Rita dolgozataiban),® majd a társadalmi szerepek körébe emeljék a zsidóság, költői sors, slam poetry, női szerepek, vajdasági és nagycsaládos élethelyzetek tematikus képeit (Papp István, Bartha Ákos, Kattein-Pornói Rita, Révész Rita dolgozataiban).? A kötet egésze legalább két-három alapozó felismerésre vezet tovább. Egyfelől a Németh Lászlótól Bibó Istvánon át napjaink mikrotársadalmi sorskérdéseiig ívelő tartományban láthatjuk az előszóba emelt , Minőség — Valóság — Egyiittérzés” vállalását és decens végigvitelét a kérdéskörök tálalásában, ami nemcsak méltóságos, de igazul őszinte és emelkedetten nemes is. A másik, de nem kevésbé fontos szempont érvényesülése a mindegyre hiányzónak tetsző szociográfiai látásmód és igényesség, írásbeli mivesség és gondolati tisztaság eleganciája, mely sorról sorra rácáfol a két világháború közötti társadalomkutatás örökségének elhalására, lehetetlenségére, folytathatóságára. A harmadik pedig talán a megmunkáltság, gondosság, elkötelezettség és szolidaritás kihangzása szinte írásonként és fejezetenként is, melyek a valóságleképezés hagyományának nem csupán respektálásai, de kortárs minőséggé avatásai vagy felmagasztalásai is. Számos további erény hangzik még ki a kötet írásaiból, a szerzők szándékaiból és 294
