Stranica 257 [257]
OCR
A 19. század végi magyar agrárius mozgalom sokoldalúan képzett földműveseket akart nevelni. Nem maradt meg tehát gazdasági lobbycsoportnak, amely az iparvállalkozói érdekekkel szemben az agrárszféra érdekeit képviseli. A mezőgazdászati, közgazdasági ismeretterjesztés célját szolgálta a Köztelek című folyóirat, amely 1891-től jelent meg,° és rendszeresen adott ki ismeretterjesztő füzeteket. Ennek egyik példája Dr. Seyfried Károly főerdőmester A gazda mint üzletember című 1911-es ismeretterjesztő könyve, amely közérthető formában, különböző területekre (adásvétel, gépek és egyéb eszközök beszerzése, közgazdaság, jog) és mezőgazdasági ágazatokra lebontva összefoglalta az alapvető ismereteket, amelyeket a szerző szerint minden gazdának tudnia kell. Seyfried a szövetkezetek megalapításának szükségességéről győzködte a parasztokat. Fő érve az volt, hogy fogyasztási szövetkezetek útján könnyebben lehet beszerezni a termeléshez szükséges gépeket és eszközöket. Seyfried részletesen leírta a szövetkezetek alapításának menetét: hogyan kell kérvényt benyújtani a megfelelő hatósághoz, hogyan kell összehívni a közgyűlést, és mi a cégjegyzés módja. A jogszabályok útvesztőjében nehezen eligazodó gazdák számára ez hasznos segítséget jelentett." Megmagyarázott olyan pénzügyi és jogi fogalmakat, amelyek talán a mai állampolgárnak sem mindig alapvetőek: mi az adásvételi szerződés, a foglaló, a bánatpénz stb.’ Az egyszerű, közérthető magyarázattal szolgáló ismeretterjesztés ma sem lenne haszontalan, hiszen az állampolgárok által elintézendő bürokratikus ügyek száma a demokrácia és a tömegtársadalmak kialakulásával, a kapitalizmus szakszerűsödésével csak növekedett. A Köztelek kiadványai törekedtek arra, hogy megváltoztassák a paraszti mentalitást egyes tevékenységekkel kapcsolatban, és kialakítsanak egy józan, haszonelvű szemléletet. Seyfried például helytelenítette, hogy , népünk sok esetben tojassal fizet a kocsmában és boltban", ehelyett tojásértékesítő szövetkezetet javasolt, amely közös bevételt jelent a tagoknak." Ez a példa is mutatja, hogy az agráriusok becsülték a parasztot, de nem a paraszti magatartást: azt a hatékonyság, a józan számítás és a közérdek felismerése alapján meg akarták változtatni. Ennek szellemében bátorította a termelőket a szövetkezésre és különböző beszerzési és értékesítési formák (gabonaraktár, tejkamra) létesítésére." Az agrárius mozgalom és a kultúra Az agrárius mozgalom tevékenységét nem egyszerűsíthetjük le sem egy, az agrárérdekeket képviselő lobbycsoportra, sem egyfajta konzervatív színezetű agrárdemokrácia megalapozására. A gazdaság és a politika mellett nem elhanyagolható az agrárius eszmében a kulturális összetevő. A mozgalom vezérkara, Károlyi Sándor, Apponyi Albert, Darányi Ignác, Bernát István, Buday Barna és társai belátták, hogy egy új politikai kultúra kialakítására van szükség. Ez természetesen esetükben összekapcsolódott a manchesteri — klasszikus vagy elitista — liberalizmus ostorozásával, és annak hangsúlyozásával, hogy a demokráciára (amelyet az agrárius újkonzervatívok is elismertek korszellemként) előbb meg kell érni. Véleményük szerint a magyar népet föl kell vér257
