Oldal 256 [256]
OCR
tokos, egykori nemesi réteg védelmétől eljutott a széles földműves népesség gazdasági érdekeinek felkarolásáig. A szakismeretek terjesztése A reformkorig és még azután is a földművesek apáiktól, nagyapáiktól eltanult módon végezték a termelést. A 18. században vetődött föl a fiziokrata közgazdászok részéről, hogy a sok esetleges tényezőnek kiszolgáltatott, az időjárás viszontagságai és a paraszti szokáskultúra által befolyásolt mezőgazdasági termelést valamilyen egységes keretbe kellene foglalni, a szakképzés és mezőgazdasági ismeretterjesztés révén. A reformkorban néhány tanintézet (Tessedik Sámuel szarvasi iskolája, a Festetics György gróf által alapított keszthelyi Georgikon, a Habsburg-Tescheni Albert Kázmér főherceg által alapított Magyaróvári Felsőbb Gazdasági Tanintézet) vállalkozott a mezőgazdasági képzésre. A Georgikon és a magyaróvári tanintézet képzett gazdászokat bocsátott ki falai közül, akik a nagybirtokokon helyezkedtek el." Csakhogy az 1848-as jobbagyfelszabadítás után az egykori jobbágyok jelentős része birtokos paraszt lett. Akármekkora birtokkal rendelkeztek, a megélhetéshez szükségesek voltak a megfelelő szakismeretek. A 19. század során ezért egyre többen javasolták a nagy- és középbirtokos gazdák szakoktatásának kérdését. A mezőgazdaság mindinkább profitorientált ágazattá vált, ugyanakkor a mezőgazdasági gépek, műtrágya, vetőmag stb. megvásárlása nagy anyagi befektetést igényelt a gazdáktól. 256
