Oldal 255 [255]
OCR
A szövetkezés propagandája. Az agrárius mozgalom ismeretterjesztő tevékenysége Paár Ádám A magyar politikai eszmetörténet egy kevéssé tárgyalt irányzata a 19. század végi agrárius, újkonzervatív mozgalom. Az agrárius konzervatív eszme a baloldalon a konzervatív eszmerendszerhez kötődése, a liberálisok körében az irányzat gazdasági tekintetben antiliberális jellege, a konzervatív-liberálisok számára pedig a leszűkítő agrárjelleg, valamint a gazdasági folyamatokba beavatkozó, intervenciós állami szociálpolitika követelése miatt vált elutasítottá. A 19. században lassan kialakult kereszténydemokrácia elvben vállalhatta volna az agrárius irányzatot, hiszen — a kereszténydemokráciához hasonlóan — arra a kihívásra reflektált, amelyet a kapitalizmus és a liberalizmus jelentett, és az organikus társadalom elképzelése is közös volt a két irányzat között. Csakhogy a kereszténydemokráciától elválasztotta az agrárius eszmét az, hogy az utóbbi irányzat elsősorban az agrárrétegek érdekeit kívánta képviselni, így az agráriusoknak kevés mondanivalójuk volt az ipari munkásság és a városi kispolgárság helyzetéről — bár az agrárius mozgalom egyik alapítója, Károlyi Sándor gróf könyvet írt a munkáskérdésről." A 19. század végén számos, egymással iS vitázó irányzat alakult ki, amelyek a liberális individualizmussal és különösen a szabad versennyel szemben a kollektív társadalom eszméjét hirdették: ilyennek tekinthető a kereszténydemokrácia, a szocialista és anarchista irányzatok, de a cionizmus is, amelynek egyes képviselői (pl. Moses Hess, Ber Borochov, Aharon David Gordon) a termelőszövetkezetek és más kollektív formák alapján a termelés szocialisztikus megszervezését javasolták.? Az összes irányzatban közös az egyén önfelszabadítása a kizsákmányolás minden formája alól, és az, hogy a versennyel szemben az együttműködés filozófiáját tekintették a társadalom alapvető, és ezért restaurálandó állapotának. Fontos hangsúlyozni, hogy számukra a felszabadítás nemcsak a gazdasági, anyagi függőségek megszüntetését jelenti, hanem egyfajta kulturális közösségszervezést és integrációt is, amely újraformázza a szerintük a szabad verseny által széttört társadalmat.? A , mi a teendő" és a , hogyan" kérdését illetően viszont már jelentős ellentétek feszültek az egyes irányzatok között. Az agrárius újkonzervativizmus, illetve ennek magyar változata — a többi említett mozgalomhoz hasonlóan — bírálta a szabad versenyt. Az agrárius mozgalom, amely Károlyi Sándor gróf személye körül alakult ki, a középbir255
