Stranica 249 [249]
OCR
Schandl nem túlozta el Károlyi Sándor érdemeit. A szövetkezeti mozgalmat szinte egymaga hívta életre Magyarországon. Franciaországban tanulmányozta a Pierre Guillaume Le Play által alapított szövetkezeteket." A szövetkezés elve csak lassan tört utat a dualizmus korabeli társadalomban, holott a 19. század második felében Skandináviától Németországon keresztül az Egyesült Államokig számos országban a kis- és középbirtokos parasztok, valamint az értelmiség különböző tagjai (tanítók, lelkészek), és a melléjük állt nagybirtokosok fölismerték az együttműködés fontosságát. Magyarország jelentősen elmaradt ezen a téren, ami a szövetkezés presztízsét illeti. Mi okozta ezt a viszonylagos megkésettséget? Egyrészt magának a kapitalizmusnak a megkésettsége. De szerepet játszott az is, hogy a hazai közéletben a közjogi kérdés (és a nemzetiségi kérdés) kötötte le a politizáló elit erőit. A nemzetiségi kérdés annyiban is szerepet játszott, hogy az együttműködés szellemében a gazdasági és Szociális érdekvédelem támogatása nem állt a magyar elit érdekében az ország nemzetiségek lakta vidékein. Végül meg kell említeni azt, hogy a magyar elit nem érezte indokoltnak a beavatkozást a szabad versenybe. A reformkori konzervatív és liberális elit, ha fölismerte is a , szociális kérdést" (amelyet a kor Londonjában, Párizsában, Berlinjében már fölismertek), azt nem tartotta időszerűnek, és a szociális célú megmozdulásokban inkább a fölforgatást, az anarchiát látta. Érdemes két 1840-es évekbeli jellemző véleményt idézni. Somssich Pál, a konzervatívok vezető személyisége úgy vélekedett: , munka és rendőrség a proletariátus egyedüli gyógyszere. "? A márciusi ifjak egyike, Vasvári Pál szintén amiatt aggódott, , nehogy a proletariátusok elözönöljenek. ? A , szociális kérdés" 1867 után részben magán-filantrópiára alapozott szociálpolitikaként jelent meg, amellyel az államnak nincs dolga, részben pedig a munkásszervezetek ügyeként. Ez utóbbiak léte, így 1868-ban az Általános Munkásegylet megalakulása (az egyetlen reformkori magyar szocialista, Táncsics Mihály részvételével), valamint a lakosság többségét kitevő parasztság szervezetlensége vezetett el ahhoz, hogy — preventív jelleggel — a dualizmus liberális gazdaságfilozófiájával elégedetlen újkonzervatívok fölfigyeltek a nyugat-európai szociálpolitikára. Míg Károlyi Sándor a francia, Apponyi Albert a német szociálpolitikai intézkedések és szervezetek (pl. a német Verein für Sozialpolitik) iránt érdeklődött. A művelt arisztokraták fölismerték, hogy nem elegendő csupán a lesüllyedő köznemesi réteg védelme, amely az új társadalmi viszonyok között már nem volt képes ellátni azt a funkciót, amelyet korábban birtokaira, jogászi műveltségére és főleg megyei politikai szerepére hivatkozva betöltött: egy kiegyenlítő, mérséklő szerepet a mágnások és a , nép" között. Károlyi Sándor, Apponyi Albert, Darányi Ignác és társaik az antiliberális kritikát szélesebb társadalmi alapokra helyezték, és nyitottak a kisbirtokos parasztság irányába. !! Annak ellenére, hogy az agrárius újkonzervatívok soha nem alakítottak önálló pártot, jelenős hatást váltottak ki az 1890-es években. A helyi gazdakörökre alapozva egy széles mozgalom bontakozott ki. Az agrárius mozgalom számos pillérre tamaszkodhatott a századfordulón: folyóirat (Köztelek, Haza), a Magyar Gazdaszövetség (1896), a 249
