Stranica 247 [247]
OCR
Populizmus és újkonzervativizmus. A szövetkezeti mozgalom kezdetei Magyarországon Paár Ádám Kevés hagyomány olyan elfeledett Magyarországon, mint a szövetkezeti mozgalom. Holott a 19. század végén többek között francia, angol, ir, szandináv és német példák mellett Magyarországon is alakultak fogyasztási és hitelszövetkezetek. Miért vált elfeledetté ez a hagyomány? Talán azért, mert a szovjet típusú modell termelőszövetkezeteinek hatására a , szövetkezet" szó jelentése politikailag túlterheltté vált. Szerepet játszhat a feledésben az a tény is, hogy a 19. század végi Magyarországon — ahogyan az Osztrák-Magyar Monarchia társországában, Ausztriában, valamint Németországban és Franciaországban is — a szövetkezeti mozgalom az újkonzervativizmus eszmeáramlatának égisze alatt bontakozott ki. A szövetkezést ugyanis éppen azért támogatta a kor újkonzervatív szellemi és politikai elitjének jelentős része, hogy ellensúlyozzák a szabad verseny szerintük romboló, a társadalmi kohéziót veszélyeztető hatását. A 19. század végi újkonzervativizmust könnyű volt megbélyegezni, mint olyat, amely eredendően antiliberális és antikapitalista volt. A francia Pierre Guillaume Le Play, La Tour du Pin, Robert de Mun, a német Wilhelm Ketteler mainzi érsek és Hermann Schulze-Delitzsch, őket követve Károlyi Sándor gróf, akit a , falvak apostolanak” neveztek, valamennyien a szabad verseny kinövései ellen küzdöttek, és hozzájárultak a szociális gondolat terjedéséhez, népszerűsítéséhez. Elismerték apáik liberális nemzedékének vívmányait, amennyiben azon az egyéni szabadságjogok kivívását értették, ám bírálták a liberalizmust gazdasági és szociális tekintetben. Kritikájukkal felhívták a figyelmet arra, hogy a 19. századi liberális állam nem nyújt védőhálót az egyén és bizonyos, az érdekérvényesítésben hátrányos helyzetből induló társadalmi csoportok (ipari és mezőgazdasági munkásság, kisbirtokos parasztság) számára. ! Az újkonzervatívok (akiket e névvel különböztetünk meg a konzervatívok korábbi nemzedékétől, akik védelmezték a fönnálló társadalmi rendet) hatással voltak a baloldali antikapitalista kritikákra is — már csupán ezért sem becsülhető alá az eszmetörténetben játszott szerepük." A korabeli baloldali állásponttal (mindenekelőtt az utópisztikusokkal, Saint-Simonnal, Robert Owennel) való érintkezésüknek köszönhető, hogy ez a szociálisan érzékeny, szociálkonzervatív irányzat lassan tudott utat törni a magyar közéletben, amelyet 1867 után a közjogi ellentét (a dualizmus közjogi berendezéséhez 247
