Stranica 245 [245]
OCR
Vérvád — gonosz szó. Kinek a tetteit hatotta át, irányította a benne való hit, illetve a tőle való félelem? Melyik gyerek volt az igazi szemtanú? S vajon mit láthatott? Igazole bármiféle antiszemitizmust, ami Eszterrel történt? S persze, mi történt Eszterrel? Kérdések ugranak elénk, amiket esélyem sincs egy recenzióban részletesen tárgyalni. Az első kérdésre van egy bombasztikus válaszom: a vérvád valóságában mindenki hitt, kivéve Bary Józsefet (és az üggyel kapcsolatba kerülő bírói fórumokat). Az antiszemita országgyűlési képviselő, Ónody Géza biztosan elhitte, hogy a tiszaeszlári eset az európai vérvádtörténetek közé tartozik: könyvet is írt róla. A hullaúsztatásban résztvevők tetteit az eszlári vádlottak kiszabadításán túl a magyarországi zsidóság egésze megmentésének a gondolata irányíthatta: így próbálták volna megelőzni a vérvád kipattanását, egy esetleges hisztéria kibontakozását. Eötvös Károly védelmi stratégiája is a vérvád ellen épült. Az antiszemita zavargások okául sem csak a vádlottak fölmentése szolgált, sokak fejében motoszkálhatott a vérvád képzete. 245
