Stranica 233 [233]
OCR
Nemzetfogalom és nemzetiség a 19. század középső harmadának Magyarországán Lajtai L. László A nemzet mibenlétének meghatározása bő kétszáz éve kiterjedt tudományos polémiák és heves politikai konfrontációk tárgya. Itt most nincs lehetőség ennek a bonyolult és szövevényes kérdéskörnek még a felszínes áttekintésére sem, de annyi mindenesetre feltétlenül megemlítendő, hogy az értelmezési és jelentéstulajdonítási küzdelmek tétje jellemzően két alaptényező köré szokott csoportosulni: a politikum (a hatalom feletti kollektív rendelkezés és a gyakorlóit megillető lojalitás), valamint az etnicitás (közös kultúra, különösen a legfőbb hordozójának tekintett népnyelv és a fiktív vagy tényleges rokonságtudatra alapozódó szolidaritásérzet) közötti viszony tisztázása köré. A kérdés ilyen formában természetesen a modern politikai ideológiaként létrejövő nacionalizmus kapcsán a 18. és 19. század fordulóján Európában és döntően az európaiak által benépesített kolóniákban vetődött fel először. A nacionalizmuselméleti kutatások egyik (jelentős, de nem domináns) paradigmáját képviselő etnoszimbolisták (sőt, némelyik iskolateremtő modernista elméletalkotó is) nem győzik eléggé hangsúlyozni, hogy a 19. századi értelemben vett modernitás keretei között létrejövő nemzet mint összetett politikai és szociokulturális jelenség nem ex nihilo lépett színre, gyökerei és előképei igencsak meghatározóak. Sőt — paradox módon — az etnikai rokonságérzeten és összetartozás-tudaton túlmutató, politikummal átitatott nemzeti érzés egyes történelmi Szituációkban és régiókban nemcsak évszázadokkal, hanem akár évezredekkel is megelőzte a modern (értsd európai eredetű) nacionalizmus és általa létrehozott (vagy esetenként megújított) nemzet jelenségét (erre klasszikus példa az ókori Egyiptom, Asszíria, a római hódítás előtti zsidó állam vagy akár Kína). Visszatérve Európához, ezzel kapcsolatban már a 19. század közepén megfogalmazódott —természetesen nem függetlenül a német idealista történetfilozófia hatásától — a , történelmi" és , történelem nélküli" (azaz állami szuverenitással rendelkező vagy arra elvileg, az addigi tapasztalatok szerint képtelen) nemzetek, illetve népek közötti fogalmi különbségtétel tézise is. Szűkebb kérdésfelvetésünkre térve az alábbi három tényezőt érdemes számításba venni: 1) A fogalomhasználat és értelmezés performatív jelentőségét: tehát, hogy mindenekelőtt az a közösség tekinthető nemzetnek, amelyet a domináns hatalmi pozícióban lévők ekként ismernek el, illetve amelyet a szóban forgó népcsoport vagy annak releváns képviselői képesek csoporton kívül és belül egyaránt ekként elismertetni. 2) A nemzet és az etnikum vagy nép közötti határ , cseppfolyósságát": azaz, kérdésként megfogalmazva, hogy hol húzható, illetve húzható-e egyáltalán éles határ a két jelenség között (lehetséges-e etnikai, azaz például nyelvi meghatározottságtól vagy törté233
