Oldal 222 [222]
OCR
keting fogalmai szerint vizsgálom meg a történelmi narratíva mint termék jellemzőit: lehetséges funkcióit, minőségét, újdonságtartalmát és a fogyasztás jellegzetességeit.° A termék funkcióit áttekintve az első kérdés, hogy tulajdonképpen mi a történelem mint narratíva generikus funkciója? Mi a történelem legalapvetőbb feladata? A hagyományos, és nyilván nem helytálló válasz a , historia est magistra vitae" elv. Talán nem kell felsorolni az összes háborút, különösen a mindössze 20 éven belül egymást követő két világháborút ahhoz, hogy belátható legyen az einsteini idézet igaza: , A történelem arra tanít meg bennünket, hogy az emberiség semmit sem tanul a történelemből." Akkor tulajdonképpen mit csinál a történelem, ha a mosópor mos? Csinál-e bármit azon túl, hogy szellemi futballként funkcionálva mindenkinek lehetőséget kínál a véleményformálásra és az — bizonyos törvényi keretek betartásával — indulatok levezetésére." Ugyanakkor kétségkívül óriási traumatizáló szerepe van, ezért tűnik úgy, hogy a múlt ismétli önmagát. Ezen traumák láncreakció jellegére számos példa adódhat: az 1870-ben kitört német-francia háborúban a német csapatok vezetője az a Helmuth Johannes Ludwig von Moltke volt, aki 1914-ben a német császári hadsereg vezérkari főnökeként a Franciaország elleni támadást a néhány ponton módosított, de összességében akkor már korszerűtlen Schlieffen-terv alapján valósította meg. Az 1870-es háború is gyors német mozgósítással kezdődött, akár csak az I. világháború. Mindkét háborúban a francia ellenállás egyik területe Verdun volt, illetve Moltke csapatokat küldött át az Ardenneken, akárcsak később Hitler a II. világháborúban. Az 1870. évi háborút lezáró frankfurti békével Németország megszerezte Elzász-Lotaringiát és jóvátételt fizettetett a franciákkal. A német birodalmat 1871 januárjában V ersailles-ban kiáltották ki, ahol később a franciák aláíratták a németekkel az I. világháborút lezáró békét. E történet annak kérdését veti fel, hogy vagy az események akció-reakció láncolatban követik egymást, és a traumatizált fél hasonlóan , adja vissza a kölcsönt", vagy csak az értelmező (jelen sorok szerzője) utólag vetíti bele az oksági összefüggéseket és az analógia csak az ő fejében létezik. A fentiek mellett, különösen a 20. századi témákhoz rengeteg morális konnotáció és követelmény tapad, a múlt vizsgálata az igazság megtalálásának igényével kapcsolódik össze. Nem véletlen, hogy a posztmodern történetelmélet megalapozóját, Hayden W hite-ot az a (sem módszertani, sem pedig filozófiai szempontból nem megalapozott) vád érte, hogy relativizálja a holokausztot. Ezzel kapcsolatban írja Kisantal Tamás és Szeberényi Gábor: , A történészek feladata tehát mindezeket narratív formába önteni, és ezzel mintegy a társadalmi emlékezetet olyan irányba terelni, mely fel tudja dolgozni az események jelentőségét, egy meghatározó etikai dimenzió kíséretében. Így a történész cselekményesítésének igenis vannak határai, de ezek nem a — pozitivista szellemű — tudományosság természetéből, hanem a szerző társadalmi-etikai felelősségéből adódnak." (Kiemelés tőlem — I.P.) Maradt az az elképzelés, hogy a történelem valamiféle (legyen az baloldali — maga vagy mások által annak definiált — kormányzati célnak 222
