OCR
eger politikai hegemóniáját is, a más nemzetiségű és etnikumú kisebbségek rovására. A nemzeti kisebbségek vezetői ezzel a diszkriminatív politikával szemben fellépnek, különféle jogokat, illetve autonómiát követelve közösségeik számára. Az anyaország — melynek hatalmon lévő politikai elitje a más államokban élő , etnonacionális rokonokat" úgy határozza meg, mint egy és ugyanazon nemzet tagjait, és ebből kifolyólag kötelességének érzi, hogy érdekükben fellépjen — nemzetpolitikai gyakorlataival megsérti más államok szuverenitását. Fontos megjegyezni, hogy ezek a politikai alapállások nemcsak egymással viaskodnak. A nemzeti törekvések milyenségéről kialakult, egymástól eltérő vélemények egyazon nemzetiesítő államon, nemzeti kisebbségen és anyaországon belül is okozhatnak konfliktusokat, fokozva ezzel a többségi, illetve kisebbségi társadalmak belső politikai megosztottságát." E hármas kapcsolatrendszeren keresztül Brubaker részletes betekintést nyújt a kelet-közép-európai régió újkori nacionalizmusainak alakulásába, de figyelmen kívül hagyja a nemzetközi szervezetek szerepét. Mint említettem, a keleti blokk felbomlását követően a legtöbb volt szocialista államban a felszínre törő nacionalizmus mellett megjelent az europanizáció eszméje is. A nemzetközi szervezetek reguláló szerepe, a kisebbségi jogok betartására és az államok szuverenitására vonatkozó normái meghatározó tényezőként hatnak a kormányok és a kisebbségi érdekképviseletek nemzeti törekvéseire. Éppen ezért a Brubaker által kidolgozott haromelemes értelmezési modell kibővítendő egy negyedik elemmel, melyet az említett nemzetközi szervezetek alkotnak. A fenti modell alkotóelemeinek retroaktív kapcsolatát jól tükrözik a szomszédos államokban élő magyarokról szóló 2001. évi LX II. törvény (közismertebb nevén státustörvény)" elfogadásának előzményei és következményei, melyek a következő négy pontban foglalhatóak össze. 1. A határon túli magyar kisebbségek politikai vezetői a magyar kormány képviselőivel a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) 1999. évben tartott ülésén megvitatták az érintett kisebbségek státusának lehetséges törvénybefoglalását. 2. Magyarország nemzetpolitikai döntéshozói ez alapján kidolgozták a státustörvényt, melyet az Országgyűlés , a szomszédos államokban élő magyaroknak az egységes magyar nemzethez való tartozása, szülőföldjükön való boldogulása, valamint nemzeti azonosságtudata biztosítása végett"? 2001. június 19-én elfogadott. 3. A román kormányfő úgy vélte, a státustörvény diszkriminatív és extraterritorialis hatályú, ezért sérti Románia szuverenitását. 4. A magyar és a román vezetőség is az Európai Tanács Velencei Bizottságához (European Commission for Democracy Through Law) fordult, kérvényezve a nemzetközi szervezetet, hogy a törvényt más hasonló jogszabályokkal összevetve vizsgálja meg." Természetesen a státustörvény története itt nem ér véget — sőt, csak itt kezdődik"" —, azonban már ezek a mozzanatok is elegendőek a fenti ábrán megjelenített négy politikai alapállás egymásra gyakorolt hatásának és kölcsönös függésének érzékeltetésére. 214