Stranica 194 [194]
OCR
illetve alternatívákat kínálni a helyiek körében is rendkívül népszerű csíksomlyói pünkösdi búcsú és zarándoklat mellett/helyett. A korábbi gyimesi pünkösdi ünnepek során a helyi katolikusok és ortodoxok egyaránt a Szentlélek eljövetelét ünnepelték, gyakran közösen, illetve egymással párhuzamosan, külön-külön is. Elsősorban az ortodox ünnep halotti vonásai mutattak eltérést. Az ortodox hívek ilyenkor a templomban és hozzátartozóik sírjánál is gyertyákat gyújtottak, illetve a pünkösdvasárnap előtti szombaton az elhunyt családtagok emlékére a halottak szombatját is megülték." Ezek az ünnepi egybefonódások nagyrészt a gyimesi magyar és román etnikai csoportok közötti évszázados együttéléssel magyarázhatók. A 18. század végétől a román pásztorok betelepülésével a térség lakosságának felekezeti összetétele fokozatosan megváltozott, egy görögkatolikus román kisebbségű és római katolikus magyar többségű populáció alakult ki. Fontos adalék, hogy a görögkatolikus egyházat 1948-ban központilag betiltották, és a gyimesbükki görögkatolikus parókiát és a templomot az ortodox egyház vette át. Az egykori görögkatolikus híveknek választaniuk kellett a római katolikus, illetve a román ortodox egyház között. Tehát a ma itt élő román ortodoxok és római katolikusok elődeinek kis hányada görögkatolikus, többségük pedig római katolikus volt. Hangsúlyozni kell azt is, hogy a görögkatolikus egyház betiltásával egy időben erősödött meg a vallási alapú, tudatos etnikai elkülönülés, az etnikus határok és a különbségek megkonstruálása és újraépítése. Legalábbis a társadalom mezoszintjein — a helyi tudáselit tekintetében ezek a határképző mechanizmusok érvényesülnek. Ugyanakkor ezek az újrarajzolt etnikus és vallási határok a mindennapi emberi kapcsolatok és viszonyok esetében egyáltalán nem ilyen élesek, sőt kontextusfüggően változhatnak. A gyimesi pünkösdi ünnepek során megfigyelhető ünnepi együttműködések és a különbségkonstrukciók pontosan e két, egymással többszörösen összefonódó , szint"7-en érhetők tetten. Az etnikus és vallási rivalizálás, a határkonstrukció elsősorban a helyi és nem helyi román és magyar politikai és tudáselit által formált nyilvános ünnepi rítusok és diskurzusok szintjén érhető tetten (ha úgy tetszik, ez a jéghegy csúcsa). Ezt igazolta a gyimesi magyar pünkösdi ünnepek kapcsán a 2015-ben fiatalon elhunyt Ilyés Zoltán is, aki amellett érvelt, hogy az ünnep elsősorban a nemzeti érzések, a magyar kisebbséggel való szolidaritás és ideológiai összetartozás megélését biztosítja a résztvevők számára." Ilyés az ünnep egyik központi helyszínén, a gyimesbükki , vasúti őrház"-ban elhelyezett emlékkönyv bejegyzéseit áttekintve azt is kimutatta, hogy a máshonnan érkező , nemzeti zarándok"-ok az ünnep ezen üzenetével jórészt azonosulni is tudnak, sőt gyakorlatilag ez motiválja őket az ünnepen való részvételre." Ugyanakkor a kutatásaim során számos példát találtam a közös, interetnikus és interkonfesszionális ünneplésekre, és a hivatalos üzenetektől eltérő ünnepélmények megfogalmazására is, elsősorban a helyiek, s részben az , idegen"? zarándokok körében. Így például, miután megvizsgáltam egy másik ünnepi tér, egy templom emlékkönyvi bejegyzéseit is, azt vettem észre, hogy a vallásos térben elhelyezett füzetben már nem a nemzeti összetartozás és a nemzeti emlékezet szólamai ismétlődnek, hanem inkább vallásos és személyes gondolatok kerülnek előtérbe. Tehát a román és magyar pünkösdi ünnepek nyilvá194
