OCR
Lakodalmak és lakodalomértelmezések Mindezek a szituációfüggő, közeli vagy éppen lazább baráti társaságokra eltérő módon jellemző identitás-konstrukciós kísérletek a lakodalmakban is tetten érhetők. A közeli barátok társaságában a különbségek és azonosságok is kifejezésre kerülhetnek, a lazább ismeretségi körökben elsősorban az azonosságok, vagy inkább az ,,identitashelyek" szabadon hagyása a jellemző. Az olyan vegyes násznép esetén, ahol a másik etnikum képviselői a távolibb barátok, idegenek köreiből kerülnek ki, a résztvevők kerülik a , magyarkodást" vagy a , románkodást", nem énekelnek például nemzeti himnuszokat. A közeli, intim intrakulturális vagy éppen transzkulturális baráti társaságok esetében inkább elő szokott fordulni, hogy a résztvevők valamelyik részleges identitása felmutatásra vagy éppen azonosításra kerül, illetve különösen a vegyes etnikumú közegben nagyon gyakoriak az új azonosság-reprezentációk is: bizonyos gyakorlatok helyi sajátosságként való megnevezése. Így például megesik, hogy a lakodalmi sütemények és röviditalok népies eláldását és elkínálását román, vagy éppen magyar eredetű rítusnak tekintik, megint máskor mindezt közös, gyimesi sajátosságnak nevezik, ha mindez szóba kerül. Előfordul az is, hogy dicsérően szólnak azokról a románokról, akik még ragaszkodnak bizonyos hagyományos, csángó lakodalmi szokáshoz: hogy ők még jobban őrzik a közös régi gyimesi szokásokat, mint a magyarok, hiszen még megsütik a lakodalmi perecet és alkalmanként vőfélypálcákat is készítenek. Sőt megfigyelhető az is, hogy a más etnikumhoz tartozó lakodalmi vendégek segédkeznek a fiatal házasok identitásának erősítésében. Egy 2014-es gyimesközéploki magyar lakodalomban például a vőlegény barátai, köztük egy ortodox román házaspár is, gyimesi táncokat adott elő a mulatság alatt. S bár e közös gyimesi táncokat a románok is sajátjuknak tartják (,,frumos dans din Zona mea” — mondják), ez esetben a hagyományőrző tánc a gyimesi magyar identitás erősítését szolgálta, a fiatalok piros-fehér—zöld virágcsokrot is kaptak ajándékba a táncosoktól. Vagy egy 2013-as gyimesbükki román lakodalom során, a vőlegény frissen borotvált arca etnikus identitásreprezentációként értelmeződött mind a magyar, mind a román barátok körében, a férfit közeli barátai azzal ugratták, hogy a román lakodalmi szokások miatt borotválkozott meg (amúgy Gyimesben szinte kivételszámba megy, ha valaki szakállt visel, vagyis minden helyi vőlegény arca frissen borotvált ilyenkor). A menyasszony és a vőlegény búcsúztatása, az ara kikérése és a templomi esküvők eseményei különösen sokféle identifikációs gyakorlatnak és értelmezésnek adnak teret. Ezekre az alkalmakra ugyanis csupán a nagyon közeli barátok mennek el, illetve azok a személyek, akiktől aktuális lakodalmi tisztségük ezt megkívánja (például a násznagyok, a nagykeresztszülők, a násztársak), S e nagyon közeli vegyes etnikumú és/vagy vallású barátok társaságában inkább van helye a hasonlóságok kiemelése mellett a különbségek hangsúlyozásának is. Összegzés Mire következtethetünk mindebből? Láthattuk, hogy a gyimesi magyar és román lakodalmi rítusok nem eleve adott, kész közösségi produktumok: a lakodalmak etnikus 189